A kiállításról

Az Abigail Galéria fennállásának csaknem két évtizede alatt számos művész újra
felfedezésében vállalt szerepet. Köztük volt A. Tóth Sándor (1904–1980) is,
akinek festményei és rajzai számos alkalommal sikeresen szerepeltek a
kiállításokon, aukciós bemutatókon egyaránt. A műértők és a gyűjtők körében
elismert alkotó újabb tárlatának anyagát a művész gazdag hagyatékából
válogatták. A kollekcióban ismert, reprodukált darabokat és most előkerült,
eddig lappangó alkotásokat, festményeket, akvarelleket és grafikai munkákat
egyaránt találhat az érdeklődő szakmai- és nagyközönség.
A. Tóth Sándor a Felvidéken született, rimaszombati művészcsaládban,
Tóth Béla műépítész és Schulek Vilma iparművész fiaként. Szülővárosában
végezte alap- és középfokú tanulmányait, 1922-től Glatz Oszkár és Rudnay
Gyula, valamint Lyka Károly növendéke volt a budapesti Képzőművészeti
Főiskolán. Rajztanári diplomájának megszerzése után továbbképzős
növendékként tanult tovább Rudnaynál, először 1926-ban Rimaszombatban
mutatkozott be, de kiállította alkotásait a budapesti Műcsarnok kiállításán is.
1928-ban külföldre utazott, megfordult Németországban és Angliában
(Nürnberg, Köln, London, Wales), tanulmányútján felkereste a nagyobb
képzőművészeti kollekciókat bemutató múzeumokat és a kortársi avantgárd
alkotásokat bemutató kiállításokat egyaránt. Skóciában portrérajzoló
művészként, játékrendezőként tevékenykedett, de népdalénekesként is
sikereket aratott, sőt walesi nyelven népszerűsítette Arany János A walesi
bárdok című költeményét.
1929-31 közötti esztendőkben a művészet európai fellegvárában,
Párizsban élt és alkotott. Blattner Géza festő, bábművész műtermében, annak
jobb kezeként dolgozott. A Blattner által létre hozott Arc-en-Ciel bábszínház (a
Szivárvány színház) munkatársaként önálló árnyjátékokat készített, tervezte-
faragta-festette marionett-bábuit a színház sikeres darabjaihoz. Együtt
dolgozott a társulatban a párizsi progresszív magyar kolónia szine-javával,
többek között Fried Tivadarral, Kolozsváry Zsigmonddal, Beöthy Istvánnal és
Huszár Imrével, figuráikat, előadásaikat a később világhírűvé lett André Kertész
örökítette meg fotográfiáin. Ettől az időtől használta az Alexandre Tóth nevet,
illetve az A. Tóth rövidítést alkotásai szignálása során. A legmodernebb
művészeti irányzatok, a kubizmus és az expresszionizmus hatása alatt alakította
festészeti stílusát, ekkor alkotta egyik főművét a Bábjátékos című
olajfestményét. Újabb alkotásaival a Salon ď Autom kiállításán és az Art
Hongrois Moderne tárlaton mutatkozott be a párizsi közönségnek.

1931-ben ugyan visszatért Magyarországra, de a következő években is
folyamatosan közreműködője és tervezője volt Blattner bábszínházának. Az
1937-es párizsi világkiállításon is szerepeltek bábui, melyeket Madách Imre: Az
ember tragédiája egyiptomi színéhez faragott ki, az előadást elismerő
aranyéremmel jutalmazták.
Hazatérése után a Magyar Cserkész szerkesztőségének munkatársa volt,
1932 őszén tanári kinevezést kapott a pápai Református Kollégiumba.
Szaktárgyain kívül (rajz és művészettörténet) matematikát és nyelveket is
tanított. Kollégiumi tanárként támogatta a népi írók mozgalmát, felkarolta a
tehetséges falusi fiatalokat. Későbbi neves írók, költők, képzőművészek, és
tudósok sora vallotta magát tanítványának, így pl. Nagy László és Csoóri Sándor
költők, Lőrincze Lajos nyelvész, Somogyi József szobrász, Hencze Tamás
festőművész és Szíj Béla művészettörténész. A kollégium internátusának vezető
helyetteseként, a cserkészcsapat parancsnokaként is tevékenykedett. 1933
nyarán a gödöllői világjamboree tábortűzvezető főcserkésze volt, mint a
pedagógiai célzatú bábmozgalom úttörőjét megbízták a bábjátékok
ellenőrzésével. Tanári és cserkészvezetői munkája mellett Pápán született, a
párizsi élmények hatása alatt alkotott festményeit és akvarelljeit 1933 és 1944
között számos kiállításon mutatta be. Gyűjteményes tárlata volt Budapesten a
Műteremben (1933), Pápán (1936, 1942), és újra Budapesten a Műbarát
termeiben (1944). Művészeti és a bábjátszáshoz kapcsolódó cikkeket publikált a
Magyar Cserkészben és a Protestáns Szemlében.
A második világháború után részt vett Budapesten az első bábjáték
kongresszuson (1947), majd Kaposváron az országos bábtanfolyam vezetője
volt. Előadásokat tartott a Népművelési Intézet Bábstúdiójában és támogatta az
amatőr bábmozgalmat. 1952-től a pápai Türr István Gimnáziumban tanított
orosz nyelvet, a rajztanítást az általa 1949-ben alapított Képzőművész Körben
folytatta több évtizeden át. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig (1969) a Petőfi
Gimnáziumnak is tanára volt. 1965-66-ban az Amerikai Egyesült Államokban
tanulmányozta a műgyűjteményeket és kiállításokon is bemutatta festményeit.
Hazatérve Amerikai képek címmel önálló tárlata nyílt Pápán.
Az irodalommal való kapcsolatára utalnak az 1930-as években készített
könyvcímlapjai és későbbi íróportréi. Megörökítette többek között Csoóri
Sándort, Illyés Gyulát, Kassák Lajost, Kós Károlyt, Nagy Lászlót, Németh Lászlót,
Ortutay Gyulát, Szabó Dezsőt, Veres Pétert és Weöres Sándort. Íróportréi már
halála után 1983-ban Pécsett, majd Pápán szerepeltek kiállításokon. Művészete
méltó elismerésének kezdetét a budapesti Fáklya Klubban 1974-ben, a győri
Xantus János Múzeumban 1975-ben, valamint Veszprémben (1975) és Pápán
(1977) rendezett gyűjteményes kiállításai jelezték. Halála után az 1980-90-es
évek folyamán több emlékkiállítást rendeztek műveiből Győrben,

Mosonmagyaróváron, Pécsen, Pápán és Szombathelyen, valamint Budapesten.
Az életművet bemutató állandó kiállítás 1994-ben nyílt meg Pápán. Alkotásai
megtalálhatóak a legjelentősebb magyarországi közgyűjteményekben, a
budapesti Magyar Nemzeti Galériában és a Országos Színháztörténeti Múzeum
és Intézetben, a pécsi Modern Képtárban, a veszprémi Laczkó Dezső
Múzeumban, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban, a pápai
Helytörténeti Múzeumban, számos alkotását magángyűjteményekben őrzik.
A. Tóth Sándor életművének egy válogatott szeletét tárja most közönség
elé az Abigail Galéria. A bemutatott kollekcióban a művész szinte valamennyi
korszakát reprezentálják jellemző darabok, korai párizsi alkotásai, valamint
később született munkái egyaránt szerepelnek. Az 1930-40-es évek folyamán
Párizsban, majd Pápán készített festményeket és akvarelleket, a városi
utcarészleteket és karakteres figurákat megjelenítő alkotásokat a kubizmusból
táplálkozó formaképzés, konstruktív alak- és tárgyformálás, valamint expresszív
kifejezésmód jellemzi. Későbbi munkái, dekoratív felfogású tájábrázolásai és
tipizált figurái ugyan nem szakadnak el teljesen a kezdetektől, azonban az 1950-
60-as években már elsősorban hazai és népi motívumokból táplálkoznak,
sajátos lírai szemlélettel. Érdekes sorozatot alkotnak a Képzőművész Körben
született eddig ismeretlen aktábrázolásai is, amelyek a közelmúltban kerültek
elő. Képzőművészeti alkotásain folyamatosan jelen van bábjainak groteszk
humora. Különlegességnek számítanak ezen a tárlaton a marionett-bábokhoz
ceruzával készített néhány terv, hiszen többségük már budapesti és müncheni
közgyűjtemények megbecsült darabjai lettek az elmúlt évtizedek során.