Stein Anna: Könyvbemutatóval egybekötött kiállítás

A kiállításról

Anna Stein

Kiállítás és könyvbemutató az Abigail Galériában
2021. november 14 – december 4.

Az Abigail Galéria több mint 20 éve „prófétái” között tudhatja a magyar származású,
Párizsban élő Anna Stein festőművészt, szobrászt, akinek az évtizedek során számos
kiállításon mutatták be már eddig is az alkotásait.
Ezúttal a művész önéletírásának könyvbemutatójára és kiállítására invitáljuk a budapesti
műértő közönséget. A november 10-én nyíló tárlatra egyenesen Anna Stein párizsi
műterméből érkeznek zömében friss munkák. Festmények, különleges egyedi ékszerek és öt
bronzszobor kerül ki az Abigail Galéria tereibe.
Anna Stein alkotásainak története mindig is szervesen összefonódott saját személyes
történetével, életműve magában hordja a múlt, a történelem nyomait ugyanúgy, mint a
mindenkori jelenre való reflexióit. Hasonlóan a képzőművészeti alkotói karakteréhez, az
önéletírása sem csak összefoglalja az 1936-ban született, a vészkorszakot túlélt és 1956-ban
Párizsba emigrált alkotó életútjának állomásait, hanem jó humorral, életigenlő attitűddel,
kalandokkal, történetekkel fűszerezi. Saját megfogalmazása szerint teszi ezt úgy, „ahogy egy
bölcs őshöz illik”, mert 85 éves korára ő már bizony egy őssé vált. A könyvében elmeséli,
miként állt szemben a nehézségekkel, és az egészet egy szubjektív utószóval zárja, amiben
leírja, miként látja most a jelenben, kicsit távolabbról a szülőhazáját.
A vészkorszakban a 8 éves kislányt vidéken, egyszerű fölműveseknél és apácáknál bújtatták
el, majd a család a háború után visszatért Pécsre, ahonnan az anyai ág származott. Öse,
Jánosi Engel Adolf a város egyik leggazdagabb embere volt, amolyan 19. század végi self-
made men, aki hatalmas vagyonát úgyszólván semmiből teremtette meg. 11évesen házalással
kezdte üzleti karrierjét, s kitartó spórolással összegyűjtötte a kezdőtőkét egy ruha és bútor
üzlethez. Az 1848–49-es szabadságharcot nemzetőrként végigküzdötte, majd sikeres
fakereskedő lett, erdőket vásárolt, faszállításokat bonyolított le bel- és külföldön. A keresett
pénzt mind visszaforgatta az üzletbe, építkezéseket vállalt, fürdőintézetet, gőzfűrészt, majd
parkettagyárat alapított. Az 1878-as párizsi világkiállításon nagy aranyérmet nyert, a királytól
koronás arany érdemkeresztet majd nemességet kapott. 1880-ban Montenuovo hercegtől
megvette a jánosi-i birtokot, innen az előnév. 72 éves korában,1892-ben megalapította a
komlói kőbányát és a Bakóca-felsőmindszenti helyiérdekű vasutat. A pécsi izraelita hitközség
elnökeként filantróp tevékenységet is folytatott. Pécs városának fejlődéséért sokat tett, ezért
utcát neveztek el róla, de 1948-ban az államosításkor a család megmaradt vagyonát és az
utcanevet is elvették. Budapestre költöztek. Az apai ág is igazi polgári család, édesapja a
háború előtt a legnagyobb magyarországi textilgyár műszaki igazgatója volt.
Stein Anna már a fővárosban született, és másodéves volt a Képzőművészeti Főiskolán,
amikor kitört az 56-os forradalom. 20 évesen, öccsével együtt novemberben hagyta el az
országot.
Pàrizsba érve Akadémián festészetet, majd freskófestést tanult. Mesterei, akiket emlegetni
szokott, hogy hatással voltak rá Hincz Gyula, Jean Souverbie, Jean Aujame.
Baráti kapcsolatai Rozsda Endre, Victor Brauner, Kondor Béla voltak.

Szülei 1958-ban öccsével együtt Amerikába költöztek, Stein Anna azonban a képzőművészet
miatt maradt Párizsban és a párizsi emigráció egyik meghatározó alakja lett. Élete során
többször kellett az újrakezdés nehézségeivel megküzdenie, de nyitottsága, ereje és
elhivatottsága segítségével sikerült egy kivételes, a múltja által meghatározott életművet
létrehoznia.
Sosem szakadt meg a kapcsolata Magyarországgal, rendszeresen hazajár Pécsre és Komlóra,
legkedvesebb gyermekkori emlékei helyszíneire, és intenzíven őrzi ősei hagyatékát. 2010-
ben, amikor Pécs Európa Kulturális fővárosa lett, fontosnak érezte, hogy ő is jelen legyen egy
kiállítással, s a sors fintora, hogy a tárlatnak kijelölt helyszín nagyszülei egykori háza volt.
Ennek a kiállításnak a kapcsán ismerte meg Fekete Vali pécsi művészettörténészt, aki 2012-
ben „Belső utak képei” címmel megjelentette róla az első monográfiát Magyarországon,
melynek bemutatója szintén az Abigail Galériában volt.
Stein Anna első önálló kiállítása 1968-ban Orléans-ban volt, utána az egyik kiállítás követte a
másikat, szerte a világon bemutatkozott Indiától New Yorkig. Magyarországon 1978-ban
Pécsett, 1986-ban pedig Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában mutatta be először
önállóan a munkáit. A Margit híd pesti hídfőjénél látható Égbe kiáltó című holokauszt-
emlékműve, amellyel a Dunába lőtt családtagjainak is emléket állít.
Stein Annát a hatvanas évek elején a gépek és szerkezetek érdekelték, a Machine-sorozat
absztrakt képeinek ez volt a fő témája. 1964 körül a női test és annak elemzése került
alkotásai témájának középpontjába és elmozdult a lírai absztrakt felé. A hetvenes években egy
absztrakt expresszionista korszaka kezdődött, erőteljes színekkel megfestett képzeletbeli
tájakat ábrázoló tájképekkel, és virágokra emlékeztető mandalákkal. 1978 körül egy
lendületesebb stílus jellemezte, amelyet a művész "modern barokknak" nevez. A 80-as
években a figuralitás felé mozdult, s nagy szerepet kaptak a színek a munkáiban.
Bronzszobrai és „bijoux-sculptures”-ként ismert egyedi ékszerei is a festményein megformált
figurákkal rokoníthatók. De a fém csillogása helyett a képeken a fény-árnyék játékával éri el
az a lendületességet, ami Stein Annának nemcsak a műveire, hanem a személyiségére is
leginkább jellemző tulajdonság.

Anna Stein élete,
Vagyis, hogyan váltam H’ÖSSÉ
című kötetet a pécsi Propannónia Kiadó adja ki és a kiállítás ideje alatt megvásárolható az
Abigail Galériában.