Párizsi Kocka II.

A kiállításról

A kiállítást megnyitja: Dr. Mészáros Flóra művészettörténész,
Köszöntőt mond: Őexc. Claire Legras, Franciaország magyarországi nagykövete,
Kurátor: Judith Nem’s, képzőművész/műgyűjtő.

Carmelo ARDEN QUIN (Rivera,Uruguay, 1913 – Párizs,2010), BOLIVAR Gaudin (Uruguay, 1932 – Párizs, 2017), Albert RUBENS (Tielt, Belgium, 1944), Haruhiko SUNAGAWA (Fukuoka, Japán, 1946), Vera MOLNÁR (Budapest, 1924), Riddel TORSTEN (Malmö, 1946), Albert CHAMINADE (Párizs, 1923-2010), László HORVÁTH (Budapest, 1943), Judith NEM’S (Budapest, 1948), Gael BOURMAUD (L’Isle-Adam, 1975), Helen VERGOUWEN (Hollandia, 1960), Luis TOMASELLO (Argentína, 1915 – Párizs, 2014), Romano ZANOTTI (Olaszország, 1934), Isabelle PRADE (Savigny sur Orge, Franciaország, 1965), Vincenzo MASCIA (Santa Croce di Magliano, Olaszország, 1957), Fernando MAZA (Buenos Aires, Argentína, 1936), Ryoichi HIRATSUKA (Japán, 1947), Riccardi LICATA (Olaszország, 1929-2014), Georges AYATS (Franciaország, 1938), Leopoldo NOVÓA (Spanyolország, 1919 – Párizs, 2012).

A párizsi Galerie Aller Simple és a budapesti Abigail Galéria közt régóta tartó, szoros munkakapcsolat alakult ki. Rendszeresen tartunk olyan csoportos kiállításokat, ahol bemutatjuk a másik galéria művészkörének alkotásait. A közös munka fontos állomása volt a 2011-ben nyílt nagysikerű „Párizsi Kocka”, majd a 2018-ban és 2019-ben a „Két generáció” című kiállítás, először Budapesten, majd Párizsban. A geometrikus absztrakt művészet különböző irányzatait és hazai képviselőit bemutató tárlat akkor a generációk közti kölcsönhatásokat vizsgálta, folytonosságokat vett észre és kapcsolódási pontokat járt körbe.

A pandémia okozta leállás közbeszólt a folytatásnak, így többszöri halasztás után most sikerült tető alá hozni a következő projektet. Az Abigail Galéria bemutatja a budapesti galériájában Catherine Topall (az Aller Simple Galéria tulajdonosa) művészeit. Úgy véljük, hiánypótló a hazai gyűjtők számára, a párizsi galéria anyagából Budapestre hozni egy különleges válogatást és lehetőséget nyújtani arra is, hogy kényelmesen juthassanak hozzá ritka gyűjtői darabokhoz.

A kiállító művészek a világ minden tájáról az 1950-es években, vagy azután érkeztek Párizsba, ahol művészetük kiteljesedett és világhírnévre tettek szert. A kiállító művészek listáján japán, olasz, és dél-amerikai nevek szerepelnek nagy számban, aminek az a feloldása, hogy túlsúlyban vannak köztük a MADI művészei. A második világháború után a világ minden részéből érkeztek művészek Párizsba, a város még mindig vonzotta az új irányzatok iránt érdeklődő művészeket. Ekkor érkezett meg az uruguayi születésű Carmelo Arden Quin is, aki a MADI művészeti irányzat ideológusa volt, ő fogta össze az egyre szélesedő nemzetközivé vált művészcsoportot. Később Magyarország is több művész részvételével csatlakozott a mozgalomhoz.

A MADI egy 1946-ban alapított nemzetközi művészcsoport. A szó rövidítés, egyfelől „Movimiento Artistico De Invencion”, másfelől a következők helyett áll: M: mozgás/A: absztrakció/D: dimenzió/I: invenció.
Csupa olyan fogalom, mely erőt, életvidámságot, kreativitást sugároz, a konstruktivizmussal és geometrikus absztrakcióval szemben játékos, színpompás, közösségi, szabad művészetként határozza meg magát. A MADI alapítói egyfelől latin-amerikai, másfelől magyar származásúak voltak, de a mozgalom tevékenysége Párizsban összpontosult.

A kiállító művészek közül Carmelo Arden Quin a leghíresebb, uruguayi képzőművész, költő, teoretikus, a MADI nemzetközi művészeti mozgalom társalapítója és központi figurája. Sokat tett a mozgalom hírnevéért, ismeretségének elterjesztéséért. Művészete Magyarországon is jól ismert, többször állította ki munkáit az Abigail Galéria is, és Győrben is több kiállítása volt, így több műve került magyarországi gyűjteményekbe. Carmelo Arden Quin nagyon fontos művész, akire a shaped canvas, azaz a formázott vászon használata jellemző. A MADI művészei egyébként is sokszor használták a formázott vásznat, ami akkoriban úttörő jellegű választásnak bizonyult.

Bolivar Gaudin szintén uruguayi származású, MADI-hoz tartozó képzőművész, Arden Quin tanítványa és legközelebbi munkatársa volt, utolsó éveiben együtt is lakott Arden Quin-el Párizs elővárosában, a mester feleségétől örökölt nyaralójában. Művei szerepelnek már magyar magángyűjteményekben is. Most egy 1975-ös datálású és egy 2002-es különleges műve szerepel a kiállításon. Bolivar, aki egyébként Che Guevaraval is baráti kapcsolatot ápolt, a MADI-t az absztrakt, a konstruktív és a konkrét művészet folytatásának, a geometrikus művészet egyetlen jövőjének látta. Úgy vélte, hogy munkái az emberi szabadság kifejeződései.

Ridell Torsten svéd művész, szinte kizárólag geometrikus, fekete-fehér munkákat készít és a vásznai mindig formázottak. A kiállításon most egy 2017-es és egy 2019-es ilyen alkotását láthatjuk.

Helen Vergouwen Hollandiából költözött Franciaországba, tágabb értelemben ő is a MADI-hoz tartozik. Rozsdás hatású, de valójában patinával bevont szobrokat készített, s ezekből most kisebb méretűek érkeztek Budapestre.

Haruiko Sunagawa japán művész, pontos, szép kivitelezésű munkái közül, most egy pasztell és egy kicsit térbeli munkát mutatunk be, saját maga által készített kövekkel a középpontjában.

Vera Molnar felé most elképesztő érdeklődés irányul, itt most megfizethető 2013-2016-os munkákat kínálunk tőle.

Laszlo Horvath magyar származású fotóstól két 2017-es képet kínálunk. Horvath fotózta rendszeresen Vera Molnar elkészült munkáit is, sőt a művész portréit is ő készítette. Jó barátja volt a tavaly elhunyt művészettörténésznek, Beke Lászlónak is.

Gael Bourmaud 1975-ös születésű, az absztrakció újabb generációjába tartozó művész, aki nem ismeretlen a budapesti gyűjtők előtt, hiszen már volt itt kiállítása.

A 2014-ben elhunyt Buenos Airesben született Louis Tomasello az egyik legnagyobb név a „Párizsi Kocka II.” kiállításunkon. A műfajnak ő az egyik nagy klasszikusa, vásznait bevágásokkal teszi térbelivé.

A kiállítási anyag válogatását Catherine Topall, a kurátori munkát Nem’s Judith festőművész végezte, aki maga is geometrikus absztrakt stílusban alkotó képzőművész. Nem’s Judith-ot Párizsban és Budapesten is jól ismerik a műgyűjtők, hiszen évtizedeket élt Franciaországban is.