Az 1956-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére, az Abigail Galéria és Aukciós Ház örömmel mutatja be az “1956 Prófétái” című kiállítását.

A tárlaton szereplő művészekben az a közös, hogy mindannyian az 1956-os forradalom után hagyták el Magyarországot és építették fel újra az életüket külföldön. Mi, az ő alkotásaik bemutatásával emlékezünk meg a forradalomról.

Az Abigail Galéria 2005-ben elkezdett “A Próféták hazatérnek” című sorozata, annak a felismerésnek a jegyében indult el, hogy magyar művészek számára, még ha külföldön élnek és alkotnak is, lételemük a szülőföldjükön való bemutatkozás. A 20. század folyamán tehetséges művészek több hullámban, jelentős számban hagyták el az országot, de legtöbben 1956-ban mentek el.

Az új életet kezdő művészek többsége elismertséget szerzett a befogadó országban, de ez nem változtat a tényen, miszerint ők is az egyetemes magyar kultúra szerves részei. Örömmel tapasztaltam az elmúlt tíz évben, hogy a közönség és a művészettörténész szakma is érdeklődéssel, pozitív nyitottsággal fogadta az általunk hazahozott “Prófétákat”, akik közül sokan visszakerültek a művészeti köztudatba. Mindig izgalmas összehasonlítást jelent, a Magyarországon, illetve külföldön, ugyanabban a korban élő magyar alkotók érzésvilága, tematikája, stílusa, technikája miben azonos és miben tér el.

Az Abigail Galéria és Aukciós Ház hagyományosan egy kereskedelmi galéria, klasszikus és kortárs műveket mutat be és aukcionál. Emelett tudatosan vállalt küldetése a külföldön élő képzőművészek integrálása a magyarországi művészeti közéletbe. Tárlatunkon kiállító mesterek a legkülönbözőbb stílusokat képviselik, korosztályukat tekintve is eltérőek, de egy dolog közös bennük: kiváló művészek. A legtöbben Párizsban, Franciaországban élték és élik az életüket.

Nem a forradalom képeit látjuk, hiszen a forradalmaknak nincs művészete, az egy másik műfaj. De, ha ‘56-ról beszélünk, akkor egy sorsfordító eseményt emlegetünk, ezeknek a művészeknek az esetében ez nem egy túlzó szófordulat, hanem maga az életük. 1956 nélkül ők is, és a művészetük is más lenne. Kiállításunk nem 1956-ról szól annak konkrétságában, nem emlékműveket vagy propaganda anyagokat állítunk ki, hanem fontos műveket, jelentős művészektől, amelyek 1956 után, az emigráció éveiben készültek.