Jakobovits Miklós a múlt rétegeit fejti le egy-egy tárgyról, lecsupaszítja, majd a jelen kontextusába helyezve értelmezi azokat. Művészetében kiemelt szerepet kap az idő távlatának érzékeltetése. Alkotásainak változatos faktúrái, a repedezett, málló felületek, az idő alakító, formáló, pusztító erejét szimbolizálják. Jakobovits egy-egy emlékkép, tárgy, vagy kor-szimbólum eredetét kutatja, az origótól indul, hogy eljusson a végső igazságokig. A művész a színeknek metafizikus erőt tulajdonít, művein a kolorit érzelmeket, vágyakat, impulzusokat közvetít. Profán, hétköznapi tárgyakat választ képeinek témájául, s a múlt ereklyéit időtlen terekbe helyezi. Művein az eldobott, elnyűtt, használhatatlannak tűnő tárgyak új környezetükbe kerülve új értelmet nyernek.

A művész sorozatokban gondolkodik, egy kiválasztott motívumot vagy szimbólumot hosszasan elemez, újragondol és átértelmez. A finom, sohasem hivalkodó, de rendkívül kifejező színek, az érzékeny árnyalatok önálló tartalommal bírnak. Jakobovits, legújabb művein nem gyárilag előállított festékeket alkalmaz, hanem ő maga hozza létre azokat a legkülönfélébb anyagokból. Márványporba, cementbe, gittes felületekbe oxidokat kever, ezáltal változatos, plasztikus és szenzitív faktúrákat hoz létre. E munkamódszer kialakításában nagy hatással volt rá a kerámiák érdes, domború felülete. Az organikus képfelszínek, melyekre gyakran egy-egy tárgyat illeszt, túllépnek a festészet határain, valahol a szobrászat, a festészet és az iparművészet határmezsgyéjén helyezhetőek el. Ezek az objektművek filozofikus tartalmat közvetítenek, a művészet teremtő, szakrális erejére hívják fel figyelmünket, hiszen, amint a művész beemel egy tárgyat a képtérbe, átlényegíti azt, és magasabb szférákba emeli.

Jakobovits Miklós 1936-ban született Kolozsváron. A Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett 1959-ben, mesterei Kádár Tibor és Miklóssy Gábor voltak. A főiskolai évek alatt barátságot kötött három kiemelkedő tehetségű erdélyi művésszel: Mohi Sándorral, Nagy Alberttel, Fülöp Antal Andorral. Képzőművészeti tanulmányainak befejezése után Nagyváradra költözött, ahol díszlettervezőként, középiskolai tanárként, majd a Körösvidéki Múzeum főmuzeológusaként tevékenykedett. A Keresztény Kutatóközpont alapítója, a nagyváradi Barokk Képtár egyik létrehozója. Több művészeti kötet szerzője, jelentős kiállítások szervezője. 1965-től rendszeresen szerepel romániai, magyarországi és külföldi tárlatokon. Országos elnöke a Barabás Miklós Céhnek, tagja az Örmények Országos Szövetségének, valamint a Magyar Művészeti Akadémiának. 2003 márciusában Munkácsy-díjjal tüntették ki.

Kopin Katalin
művészettörténész