Bíró Antal 1907 április 21-én született Pozsonyban. Tizenöt éves korában kezdte meg hosszú vándorlásait, melyek csupán majd húsz év múlva értek véget. 1928 és 1939 között Párizsban karikaturistaként dolgozott, művészeti tanulmányokat folytatott, s itt ismerkedett meg Koffán Károllyal is, aki felfigyelt Bíró rajztehetségére. Bíró ezek után az ő bíztatására 1940-ben, 37 éves fejjel kezdte meg képzőművészeti főiskolai tanulmányait Budapesten. Művészi fejlődésében az 1946-48 közötti római tanulmányutat meghatározónak kell tekintenünk. 1947-ből már több múzeumi vásárlás is jelzi, hogy Bíró elismert művésszé vált. Bíró 1949-50 során Svédországban él, ekkor már belgiumi és stockholmi kiállítások vannak a háta mögött, de az igazi művészi magáratalálás majd csak az 1950-es párizsi letelepedés után következik be. Az a tizenöt év, melyet Bíró Párizsban töltött, egy nagyon termékeny és stilárisan nagyon változatos korszakot fog át az életműben. Már 1950-től kezdve rendszeres résztvevője Salon des Realités Nouvelles kiállításainak. Magyar kortársai közül Etienne Beöthy, Lancelot Ney, Henry Noveau, Réth Alfréd, Nicolas Schöffer, Victor Vasarely említendők meg az állandóan kiállító társai közül. Bíró 1950-es években készült munkáira az a fajta szürreális absztrakt látásmód jellemző, amelyben finoman keveredik a két háború közötti geometrikus absztrakció fegyelme a szürrealizmus szabadságával. Bíró munkáinak fegyelmezettségét nem a vonalzóval húzott, körzővel kimért szakaszok precíz ritmusa adja, hanem a képfelületre helyezett motívumok formai energiáinak maradéktalan érvényre juttatása. Minden képén csak egy keveset mond, de amit megrajzol és megfest, az teljes intenzitással jelen van a képen. A vonal- és színhasználat olyan kultúrájával találkozunk Bíró 1950-es években festett kis képein, amelynek kimértsége, higgadtsága, lírai ereje csak Paul Klee munkáihoz hasonlítható. Bíró művészetének az a varázsa, hogy miközben a szabadság könnyű mámora lengi át, nem veszíti el a kép formai egységéért és sérthetetlenségéért érzett súlyos felelősségét sem. S ez arra a későbbi korszakára is jellemző, ami nagyjából az 1960-es évek elejétől nyeri el formáját. Bíró ebben a korszakában széles festőlapokkal keni föl a festéket a vászonra. Nem rajzol, hanem széles, többnyire egyszínű festéksávokkal ritmizálja a kompozíciót. S bármennyire absztraktnak tűnnek is kompozíciói, a kép formai egységét, a képi forma fegyelmét soha nem áldozza föl a gesztus kedvéért. Bíró időközben több franciaországi és amerikai galériában is bemutatta műveit, 1964-ben pedig végleg a Côte d’Azur festői kisvárosába, Mentonba költözött. Bíró, ez a szabadon csavargó, tiszta művész nyolcvan éves kora után visszatalált szülőföldjére. Hazaköltözött szűkebb hazájába, Székesfehérvárra, s mint aki becsülettel elvégezte a rábízott feladatokat, minden bizonnyal nyugodt lélekkel hagyta itt e világot 1990 szeptemberében. Bellák Gábor művészettörténész