Vaïtó Ágota akárcsak barátja és művésztársa, Fehér György, az absztrakciótól jutott el a valóság ábrázolásáig. Egy 1963-as kiállítási katalógusban, a művészetében lezajlott változást így dokumentálja:

„Egy tétlen nyári napon rajzolni kezdtem a tájat, minden határozott elképzelés, minden különösebb izgalom nélkül. Éppen csak, hogy elfoglaljam magam. És akkor hirtelen az az érzés fogott el, hogy mindaz, amit magamban hordozok, és amit láthatóvá akarok tenni, itt van, megtestesülve, kétségtelenül jelen, sokkal gazdagabban és élőbben, mint bármely formában, amit eddig kitaláltam megfogására, megszerzésére. Elkezdtem természet után festeni. 1956-ban történt. ”

Az 1950-es évek második felében a közvetlen környezet ábrázolásában rejlő lehetőségeket felismerve véglegesen lemondott az absztrakt szemléletről. Művei azonban annak ellenére, hogy nem az aktuális kortárs irányzatokat követve készültek, friss, egyéni hangú látásmódról tanúskodnak. Vaïtó Ágota mindig a részletekre fókuszál, az eléje táruló tájból vagy az őt körülvevő enteriőrből csupán egy apró szeletet ragad ki. Képeit nem hagyományos módon komponálja, elveti a középpontos, szimmetrikus képszerkesztés elvét, alkotásain a fő motívum sokszor a képszélre, a perifériára kerül. Kompozíciói így nem lezártak és körülhatároltak, hanem a képszéleken túl a néző képzeletében folytatódnak (Asztalsarok, Bandoli móló).

A jellegzetes képszerkesztés mellett, a színhasználatról is érdemes néhány szót szólni. A lágy, éles kontúrok nélküli színharmóniák intimitást árasztanak, mintha finom ködbe burkolóznának képein a tárgyak és a táj. A művész minden távolságtartás nélkül beengedi a szemlélőt személyes tereibe és megmutatja a számára fontos dolgokat.

Vaïtó Ágota 1946-ban kezdte meg művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1949-ben tanulmányait megszakítva Párizsban telepedett le, ahol a festés mellett Rajk István reklámfilm-stúdiójában helyezkedett el. Ebben a kezdeti időszakban művészetére a szürrealizmus és a geometrikus absztrakció volt hatással. Első párizsi szereplése a Salon des Surindépendants-ban valósult meg, ezt követően a Colette Allendy Galériában mutatkozott be egyéni kiállításon. Házasságot kötött Pierre Loebbel, a neves Pierre Galéria tulajdonosával, ahol 1961-ben és 1963-ban rendezett önálló tárlatot. Gyakran alkotott a Földközi tenger egyik fürdővárosában, Bandolban, ahol a tengert ábrázoló képeinek többsége készült.

Kopin Katalin
művészettörténész