Nemes Judit ezredforduló óta született alkotásainak ötletadóját egy nagyszülői örökségből való, négyszer négy mezőből álló kirakójáték jelentette, amely elindította őt egy művészi feladatként felfogott logikai rendszer kikristályosítása felé. A kirakójáték mozgatható alapelemeit előbb színmezőkkel helyettesítette, majd igyekezett ezekből minél több variációs lehetőséget kirakni. Próbálta megzabolázni a színek és a különböző méretű szögletes idomok együttesének kaotikusnak tűnő, véletlenszerű sokaságát, melynek első lépéseként kiválasztott egy színkombinációt, öt szín bizonyos sorozatát, mely onnantól kezdve alapsorként, viszonyítási pontként szolgálhatott. A piros, a kék, a sárga, a fekete és a fehér választott sorozatát a könnyebb azonosíthatóság kedvéért elnevezte α-ának. Az alfa kombináció mellett további elemkapcsolódásokat jelölt ki, melyeket szintén rögzített, és a görög ábécé betűivel nevezte meg őket. Ezek a kiválasztott szín- és formaegyüttesek adják ki művészi rendszerének alapkészletét, mellyel egyrészt keretet ad lehetőségeinek, másrészt pedig az önmaga választott határokon belül a gazdagítás lehetőségeit keresi. A szín- és formasorozatok variálásával, léptékváltással, tükrözéssel, megsokszorozással vagy kihagyással, a formák sűrítésével elért ritmusváltással, a szimmetria elvének változatos alkalmazásával Nemes Judit újabb és újabb módszereket talál az önmaga választotta mozgástér meghódítására, a színek és szögletes idomok együtteseinek változataiban rejlő lehetőségek kiaknázására. Munkáiban olyan formai és szerkezeti játékok ismerhetőek fel, melyek sokban rokonítják más művészeti ágak, így a zene és az irodalom rendező elveivel. A más művészeti ágakkal közös törvényszerűségek alkalmazása egyre összetettebb világba vezeti be magát az alkotót és a szabályszerűségeket felismerő nézőt is. A geometrikus díszítősorok kezdetben véletlenszerűnek tűnő kombinációi e rendező elvek észlelésével rendeződnek, a mértani idomok elsőre szigorú, személytelen világa mögött kreativitást és játékosságot ismerhetünk fel.

Az utóbbi tizenöt év alkotói termésében Nemes Judit festményei mellett külön helyet foglalnak el objektjei, valamint papírlapokból összeállított reliefjei. Objektjei a szín- és formakapcsolatok térbe fordítására, a kétdimenziós szimmetria kiterjesztésére tesznek javaslatokat. A probléma továbbgondolása egyre összetettebb változatok felé mutathat a jövőben, az elemkapcsolódások, a tükrözés térbeli megoldásainak eddigi variációi között a totemeket illetve a kockahálókat láthatjuk.

Alkotásainak másik csoportjánál, a megfestett papírszeletekből összeállított reliefek készítésénél Nemes saját bevallása szerint kicsit el kell távolodnia geometrikus munkáinak vonzáskörzetéből. Papírmunkái kapcsán elsősorban az a gondolat mozgatja, hogy hogyan válik a papírlap, mint identitás nélküli, egyszerű alkotóelem egy összetett, egyedi struktúra részévé. E munkái elmondása szerint az idő előrehaladtával egyre inkább formai variációkká váltak, a színek jelentősége egyre kevésbé foglalkoztatta, színkészlete leszűkült. Először az 1995-ös Bartók évforduló kapcsán lépett a nagyközönség elé papírlapokból készült kollekcióval. Papírmunkái azóta is a zene inspirációjára készülnek, Bartók mellett Kurtág művei gyakorolták a legnagyobb hatást alkotómunkájára. A zenedarabok felépítésében is megtalálhatóak azok a törvényszerűségek (például pont-ellenpont, tükröződés, szekvencia, ritmus, ismétlés), amelyek ugyanúgy szerepelhetnek egy képzőművészeti alkotásban, mint egy zenedarabban. A reliefek térbeliségét a fény és árnyék játéka még fokozza. Papírmunkái címadásukban (pl. „Etűd”, „Credo” stb.) is eltérnek az absztrakt geometria látásmódjában készült festményeinek és objektjeinek betű- és számkombinációval megragadott jelölésétől.