Kilian Leonard Dax festőművész és építész. 1954-ben Budapesten született. A hetvenes évek elején festészeti tanulmányokat folytatott Juhász János és Xantus Gyula vezetésével. 1976-ban a magyar állam leromboltatta a művész pilisborosjenői műtermét, melynek során 150 alkotása semmisült meg. Miután a húszas évei elején Németországba emigrált, a kölni képzőművészeti főiskola hallgatója lett, majd 1978-tól tíz éven át a hamburgi képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait, mivel itt lehetősége nyílt az architektúra, a formatervezés és a képzőművészet szintetikus megértésére és művelésére. Diplomamunkáját is e három szakterület összevonásából származó – a hamburgi tőzsde épületébe szánt – térkompozíció kidolgozásának szentelte, melynek jelentős sikere volt, katedrát is ajánlottak a számára. Töprengésre, reflexióra hajlamos természete azonban szabadabb művészi gyakorlat felé vezette.

A nyolcvanas évek elején részt vett a neoavantgárd Neue Deutsche Welle (Német Újhullám) művészeti irányzatban: az 1982-ben létrehozott hamburgi Form+Funktion Csoport alapító tagjaként térkompozícióival és design-objektjeivel a képzőművészet és építészet közös struktúrájának megteremtésén fáradozott.

Az 1980-as évek német új hullámának formanyelve nemcsak a zenében és a filmművészetben éreztette hatását. Sokkal több volt egyszerű divatirányzatnál: mélyreható kulturális változásokat okozott, a Bauhaushoz hasonlóan a képzőművészet, építészet és design egészét átformálta. A német alternatív művészekkel közösen rendezett 1994-es milánói design-kiállítás alkalmából az olasz Casa Vogue találóan fogalmazta meg e koncepciót: „A Bauhaus már ötven éve megszűnt, azóta először mutatkoznak a német designban új tendenciák. Az új tárgyak formáikban, színeikben és az anyagfelhasználásban szabadok és áthatnak az építészet, a művészet és a divat területére. Az új irány közös nevezője a fantáziagazdagság, a kreatív formák és stílusok pluralitása”, amely high tech megjelenéssel párosul.

Kilian Leonard Dax képzőművészeti felfogása és építészeti látásmódja alapvetően funkcionális-konstruktivista előképekre épül. Térkompozíciói az absztrakt geometrikus festészet belső téri világának reális anyagokkal való, háromdimenziós, építészeti nagyságrendű interpretációi. A Bauhaus mellett sokat merített a holland de Stijl irányzatból (színei is Mondrian neoplaszticizmusát idézik), valamint az orosz konstruktivizmusból. Saját bevallása szerint különösen Paul Klee, Lyonel Feininger, Mies van der Rohe és Kazimir Malevics munkái voltak rá hatással. Malevics művészetelméleti tevékenysége Kilian Leonard Dax művészetének kontextusában megkerülhetetlen: még az absztrakt művészek körében sem fogalmazták meg „olyan jól a hagyományos perspektivikus festészet és az absztrakt működésmódjában rejlő különbségeket mint Malevics”. Kilian Leonard Dax felismerte, hogy a Malevics által vizionált, elméletileg, és szuprematista műveiben formailag is bevezetett új térvilág továbbfejleszthető, sőt fejlesztésre vár: a lebegő térkompozíció teszi lehetővé az építészet absztrakt művészetként való felfogását. Egy olyan intellektuális térként való kiképzését, amely több a redukált térformák összeillesztésénél, s így több a hagyományos építészeti térszemléletnél. Ez a térfelfogás olyan befogadó központú, közösségalkotó térszerkezet létrehozására irányul, amely a benne élőket nem elnyomni szándékozik, hanem lehetőséget ad, inspirációs forrásul szolgál számukra érzéseik és gondolataik kialakításához, azok megvitatásához, azaz a kollektív, társadalmi élethez nyújt ideális helyszínt. Olyan szervező erő, amely az ésszerű rendet és az individualitás sokszínűségének kibontakozását tudja magában egyesíteni.

Kilian Leonard Dax a konstruktivizmus eredményeit vonta össze a fél évszázaddal későbbi, az iparosodás káros hatásait és a környezetvédelmet harmonizálni igyekvő német alternatív értelmiségi törekvésekkel. Tevékenysége nem rekedt meg egy műfajnál – digitális festményei, síkkompozíciói mellett reliefeket, plasztikákat, bútorokat és épületeket tervez, melyek együtt egy szuverén alkotói világ megtestesülései.

Miután építészetet a képzőművészeti tanulmányait követően hallgatott, architektúrái könnyen levezethetők festészeti eredményeiből. Festményeinek képterét azonban eleve háromdimenziós térként kezeli. Sőt alkotásai a kiállítóterek légkörét is átalakítják. Önmagukban is képesek hatni, de erejük elsősorban kollektív. Igazán egymás közelségében, egymással összhangban, a tér egészét átértelmezve érvényesülnek, melynek révén a létezés új dimenziónak megnyitására képesek. A „festészet számomra a forrás – vallja a művész –. Itt jelennek meg szemem előtt a fehér vásznon a formák és a színek. Másrészt megajándékoznak engem szikraként felvillanó látomásokkal, képekkel (álomban vagy ébrenlétben), melyeket én vázlatként rögzítek […]. Funkbildernek nevezem ezeket az inspirációkat.” Fő motívuma a hullámforma, a cikk-cakk, sakktábla-minta, a pont, ponthalmaz, ív, foltforma, háromszög, csillagforma, stb. „Ezeket a figurákat különböző konstellációkban kombinálja, úgy, hogy az egyes elemeknek a beillesztés során nem kell elszenvedniük semmilyen formai kompromisszumot, ezáltal megőrzik önálló karakterüket. Saját terük azonban, melyet lebegésük idéz elő, valójában eleve határterülete a szomszédos formáknak.

Kilian Leonard Dax a színek, vonalak és formák önálló létét és kölcsönhatását vizsgáló absztrakt művészete nemcsak önmagáért való, nem is elsősorban experimentális jellegű. Három évtizedes munkája során vált nyilvánvalóvá számára, hogy a letisztult, de élettelennek tetsző absztrakt formák önmagukban, puszta jelenlétükkel nem elegendők a mélyebbről jövő emberi érzések, gondolatok visszaadására, ezért törekvése a természetben felbukkanó geometrikus alakzatok, „archetípusok” szimbolikus alkalmazására irányul. Hiszi, hogy a vizuális tér, amelyben élünk archetipikus jelrendszeren alapul. Azaz az ősformák tudattalanul is velünk vannak, befolyásolják viselkedésünket, ítéleteinket. „Amennyiben ezeket az ősjeleket – pl hullámvonalak vagy elágazások – újra és újra rendezi és művészien egymásba szövi, feltölti a teremtés designját a művészi kreativitás izgalmas energiáival.“ A művész által Figuráknak és Konstellációknak nevezett esszenciális motívumok az absztrakt és naturális felfogás határvidékén állnak. Egyesítve magukban e két látásmód lényegét, és sokkal intenzívebben mutatnak rá különbségeikre. Saját bevallása szerint munkájában három komponenst ötvöz: az absztrakt emberi gondolkodást, az emberi érzékiséget és a természeti formavilágot. Műveiben a saját maga által kidolgozott Figurák és Konstellációk, az Antigeometria, és a Vitalkraftslogik elméletei tükröződnek.

„Művészeti elméleteim nem tudományos, filozófiai vagy vallási teóriák, sokkal inkább gondolatok, melyek különböző események alatt jutnak eszembe és hosszabb vagy rövidebb ideig kísérték munkámat. Néhányuk hamar eltűnt, míg mások több alkalommal bizonyították sokarcúságukat és produktív természetüket. Úgy gondolom, hogy ezek különleges művészeti gondolatstruktúrák, melyek művészi atmoszférát teremtenek olyan kvázi-szertartásos természetű gyakorlatokhoz, mint a munkavégzés, a műhelymunka, vagy egy kávé elfogyasztása. Segítenek az épp adott környezettel szemben szükséges távolság kialakításában, egyúttal a munka folytatását inspirálják.” (Kilian Leonard Dax)

Kilian Leonard Dax nem tagja ma már művészeti csoportosulásoknak, a német alternatív művészeti csoport is felbomlott. „Munkáival körültekintően megfogalmazott társadalmi ellenállást tanúsít“ (Frank Nikolaus, ART Kunstmagazin, műveit mégsem sorolhatjuk a szokványos kritikai-intellektuális irányzatok körébe. Átlátja napjaink problematikus társadalmi és gazdasági gócpontjait, de nem reked meg azok tudomásul vételének szintjén. Ellenkezőleg: tehetségét, művészi kreativitását egy élhetőbb világ létrehozásának szolgálatába állítja.

A berlini Egészségügyi Rendszerkutató és Szolgáltató Társaság, a Volksbankok és a Raiffeisen Bankok közös oktatási központja számára készült nagyszabású kasseli projektjében 1995-96-ban grandiózus léptékben jutott érvényre újszerű térképzési elképzelése. A látogató az épületegyüttes minden szögletében szembesül „atmoszférát teremtő” alkotásaival – 190 festményével, négy nagy táblaképével és két domborművel, szobrokkal és egy térbeli installációval, melyek az intézményt a jövőre nyitott művészet objektumává avatják. A kísérlet merészsége sokaknak tetszik, van akit feszélyez, de hatástalan nem marad: „a térkompozíció az oktatási centrum művészi energiaközpontja“ lett.

„Az absztrakt művészetben valóban élni kell, és nem csak a távolból nézni” – ez a művész ars poeticájának talán legfontossabb gondolata. Ennek alátámasztására tervezi alkotásait funkcionális objektumokba, melyekben térfantáziái játékos víziókká sűrűsödnek, amelyek közé lépve az ember nem érzi a kötöttséget. „Absztrakt teremtményei derűs hangulatot sugároznak, konkrét, ragyogóan színes tünemények, lendületes, feszültségteli technikai precizitással megalkotott, poétikus varázslatok.“ Lényegüket a művész az intellektus kalandjában látja, a szabad gondolkodásból kinövő társadalmi tevékenység inspirációjában. Keserü Katalin megállapítása szerint Kilian Leonard Dax képeinek és térkonstrukcióinak világa árnyalt és szélsőségeket feloldó; bennük a szürrealizmus anyagválasztásban is merész érzékisége, a pszichedelikus légiességgel, a használati tárgyak funkcionalitása az anti-design könnyedségével társul.

Joan Miróhoz hasonlóan „formaszimbólumok, absztrahált jelek rendszere által ábrázolja az élőlényeket, a kutyát, kígyót, patkányt, békát és égitesteket, a csillagokat, a Holdat, a Napot. Ezeket az álomszerű elemeket precíz képszerkezetben fűzi össze bizonyítván saját valóságát és a miénket. Alak és tárgy, geometrikus és organikus alig választhatók ketté. A kevés elemi szín, a kék, a cinóbervörös, a sárga, a zöld és fekete takarékos használata ellenére képterei nem üresek. A művész azonosul képi világának formáival és alakjaival, melyekkel az érzések és hangulatok széles skáláját ábrázolja, a melankólikus szomorúságtól a felhőtlen vidámságig, a friss vitaszellemtől a mohó vitalitásig. Egy kreatív ego szenvedésének és vágyakozásának izgalmas színpadára tekinthetünk, amely festői nyitottságában spontán ötletei és szabad gondolattársításai által újabb és újabb kifejezési lehetőségeket rejt. (Prof. Klaus Hammer: Ein Kosmos der Imagination – zu den Arbeiten von Kilian Leonard Dax (A képzelet kozmosza – Kilian Leonard Dax munkáiról)

Manapság a nyugati nagyvállalatok működésében számunkra újkeletű tendencia figyelhető meg: a cégek komoly összegeket fordítanak a művészeti alkotások beszerzésére, a kortárs művészet prezentációjára. A vállalati terekben látható művek azonban többek a cég nívójának tükörképeinél, vállalati ars poetikák, társadalomformáló gazdasági programok modelljei, tehát szükségszerűen haladják meg a dekoratív művészet szintjét. A multinacionális cégek gyakran saját gyűjteménnyel és galériával rendelkeznek, ami nem csak hitelességüket támasztja alá, de a dolgozók munkafeltételeit, az adott cég munkamorálját is nagymértékben javítja.

A hetvenes évek ökológiai mozgalmának ideológiája nemcsak Kilian Leonard Daxra volt nagy hatással. Joseph Beuys vagy Hundertwasser tevékenysége szintén a környezettudatos társadalmi élet kialakítását elősegítő vívmányokkal vált népszerűvé. A képzőművészeti, építészeti és társadalmi egységeket összefogó gondolkodásukkal, installációikkal, eseményeikkel a természet és a technológia szétválásának ellehetetlenülését és az új gondolkodásmód szükségességét vázolták fel. A különböző művészeti ágakat ötvöző átfogó környezettervezés révén Kilian Leonard Dax „összművészete” is a progresszív ipari fejlődés nyomán fellépő természetrombolás, társadalmi elidegenedés, széthúzás kiküszöbölésének elvi alternatíváját nyújtja. Pontosabban teret ad, inspirációs forrásul szolgál e problémák újragondolására, megvitatására.

Kilian Leonard Dax 1993-as Ernst Múzeum-beli retrospektív kiállítása után a tavalyi, a Museion No. 1. Galéria által válogatott festmények és objektek bemutatója – nagy publicitása és az internethasználók megsokasodása folytán – a közönség szélesebb rétegeihez is eljutott. Kilian Leonard Dax így bekerült a magyar művészeti élet körforgásába. E kései megjelenés oka részben a magyar művészeti életből fakadt. A Nyugat-Európától még mindig elmaradó hazai kultúra fejlettségi szintje erősen hátráltatja az új típusú, társadalmi és gazdasági kérdésekre egyaránt reflektáló, sőt azokat modellező absztrakt képzőművészet befogadását, elterjedését.

Kilian Leonard Dax tervekkel felkészülten, bizakodóan néz hazai fogadtatása elé, hiszen ma már itthon is az Európai Unió ad támogatást és szellemi alapot az új kollektív gondolkodás kialakításához. Az EU a technológia és a természet közötti végletes összeütközést kerülendő minden olyan törekvésnek kedvez, amely a térség viszonyainak harmonizálását célozza, így a környezettudatos társadalomformáló elméletek és művészeti projektek fő pártfogója. Kilian Leonard Dax kasseli projektje nyomán fogalmazta meg jövőképét. „Az volt az érzésem, hogy a reneszánsz művészet újjászületésében veszek részt, ahol a művészet a társadalom átalakulásának a kifejezőeszközévé vált. Felemelő élmény számomra a világ következő első számú szellemi nagyhatalmának a kialakulását látni és alkotóművészként felépítésében részt vállalni.”