Varga-Amár László 1955-ben született Budapesten. 1975-80 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei Sváby Lajos és Kokas Ignác voltak.

Gesztusfestészettel és különböző anyagkísérletekkel kezdte pályáját: nylon-fóliára festett olajjal, égetett, ragasztott, olvasztott felületekre rajzolt. A 80-as években visszatért a festészet hagyományos anyagaihoz; nagyméretű, figurális olajképeket fest, amelyek valamely művészettörténeti stílus vagy konkrét mű parafrázisai expresszív stílusban. Ebbe a körbe tartozik az 1986-ban kiállított sorozata, az Hommage à Böcklin. Művészet a 80-as évek magyar transzavargádhoz, ezen belül a szubjektív historizmushoz tartozik.

A 90-es években, megtartva a historikus koncepciót, koncentráltabb, összefogottabb festésmóddal és mélytónusú színvilággal készíti műveit. Az évtized végétől visszatérő motívummá válnak a fej- és testkép sziluettek, melyeket vásznon és három dimenzióban is megalkot. A képek mintája egy fénykép, melyen a művész oldalnézetből látszik, ahogy karjában levő gyermeke felé fordítja fejét. Önmaga sziluettjei mellett készít női alakokat is. Retro című sorozatában régi festményreprodukcióit dolgozza át új műtárgyakká. Az Átvilágítás című ciklusában a saját testéről készült röntgenleletek részleteinek felhasználásával készít képeket.

Művei megtalálhatók a szceczini Galeria Sztuki, a római Ghi Alapítvány, és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria gyűjteményében.