Szikora Tamás a magyar neokonstruktivizmus kiemelkedő mestere. 1943-ban született Nyíregyházán. A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakát 1970-1976 között végezte el, mesterei Fónyi Géza és Sarkantyu Simon voltak. 1977-80 közt Derkovits Ösztöndíjban részesült. A 80-as évek elejétől kezdte kísérleteit, ekkor még a több réteg egymásra ragasztásával, és a papír felszaggatásával igyekezett elérni grafikáin a tér illúzióját.

1994-ben talált rá fő motívumára, a dobozra. Először fából és hungarocellből épített installációkat, majd festményeken is ábrázolta, megfestve a fa természetes erezetét, kopásait is. Kompozícióin egyesíti a plasztikus dobozfomát az illuzionisztikus térfestéssel. A festett keretek alkalmazásával a kép a képben effektust aknázza ki. Kezdetben csak sötét színeket használt, később színei kivilágosodtak, megjelent a fehér és a sárga is, azonban nagyméretű, gótikus szárnyasoltárra emlékeztető művein továbbra is a fa természetes színe uralkodik. Kompozícióban időnként a dobozok és geometrikus alakzatok mellé régi írások, fényképek, könyvgerincek is társulnak.

Szikora Tamás 1994-ben kapott Munkácsy-díjat, és két alkalommal, 1992-ben, és 1996-ban nyerte el a Pollock-Krasner Alapítvány díját, mely által Párizsban is dolgozott. 2006-ban Herczeg Klára-díjban, 2010-ben Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült. Életének 69. évében 2012-ben hunyt el.