Szeift Béla 1944-ben született Gödöllőn. 1963-65 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, mesterei Kmetty János, Blaskó János, Sarkantyu Simon. 1966-tól kiállító művész, ez évtől rendszeresen publikálja műveit az Élet és Irodalom. Festészete ekkor még Bene Géza és Gadányi Jenő tájfelfogásának ismeretét mutatja.

1969-től kezdve készíti első objektjeit. Ugyanebben az évben kiállítást szervezett az újpesti Derkovits Klubban, többek között Donáth Péter, Orvos András, Parrag Emil, Pauer Gyula és Szabados Árpád részvételével. Ő maga applikációkkal szerepelt. A tárlat alkalmából a Gulyás-testvérek dokumentumfilmet készítettek.

1971 nyarán a balatonboglári Kápolnatárlat keretében Galántai Györggyel a helyszínen készítette el Kháron Ladikja c. environmentjét. A két művészről portréfilmet forgatott a saarbrückeni televízió.

1974-től kezdődött fekete-ezüst periódusa. Könyvborítókat is tervezett, és foglalkozott acélszobrászattal is. Több kiállítást is rendezett a 70-es években. 1978-79 között az újpesti Mini Galéria kiállításrendezője volt. Tárlatot szervezett Derkovits grafikáiból, Ujházi Péter, Váczy J. Tamás, Giron Emánuel, ef Zámbó István, és fe Lugossy László munkáiból. 1980-ban árverést rendezett műveiből a Kassák Klubban, majd vidékre költözött.

Kára községben gazdálkodásból élt. Itt főleg ismét festészettel és rajzolással foglalkozik. Képein és applikációin buja vegetáció jelenik meg, mely, dekoratív módon, az egész képfelületet betölti.

1983-ban visszatért Budapestre. Egy évig ismét a Mini Galéria kiállításrendezője volt. 1987-ben sokat rajzolt, kollázsokat készített. 1989-től 1992-ig a Kis Újság grafikusaként főleg politikai témájú képkollázsokat készített. 1998-ban meghívták a Kollázs kiállításra, ahol munkájával a Könyvművészek díját kapta; Magyar Festők Társasága díja.

Szeift Béla 2012-ben, hosszú betegséget követően hunyt el.