Szabó Tamás 1952-ben született Budapesten. 1979-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakát mesterei Iványi Ödön, Szlávik Lajos és Horváth Márton voltak.

Alkotásainak egyetlen témája az emberi test; az, hogy a mozdulat, a gesztus hogyan tükröz lelki, érzelmi állapotokat. A 80-as évek elején kis bronzfigurákat mintázott, érzékeny plasztikával és erős gesztusokkal. Egyéni jellegzetesség nélküli, kőből faragott fejeinek arckifejezése gyakran sokkolóan fájdalmas. Az egészalakos kisplasztikákon szoros kötelékek feszülnek. Később e lekötözött alakok rajzokon, festményeken is megjelentek, azután érdeklődése a figurák rajzi plaszticitása felé fordul.

Az utóbbi években már az anatómiában találja meg a drámai erőt. A festményeken és rajzokon az alakok alig jelzett térben vannak, amelynek nincs mélysége, csak helyet ad a gesztusnak. A színek is csak a plasztikai árnyalást fokozzák. Legújabb szobrain a felületek drámai módon vibrálnak.

Pályája során több díjat nyert. 1986-1988-ban Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1992-ben Tornyai-plakettet, 2000-ben pedig Munkácsy-díjat kapott.