Roskó Gábor 1958-ban született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ötvös szakát követően 1977 és1980 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakát, mesterei Raszler Károly és Kokas Ignác voltak. Részt vett az Erdély Miklós vezette Indigo csoport foglalkozásain, ahol társai ösztönzőleg hatottak rá. Erdély Miklós mellett, akitől szellemi, világnézeti útravalót és értő kritikát kapott, mesterének tekinti Picabiát, Duchamp-t és Max Ernstet. Szürrealizmusa automatizmusoktól mentes, inkább a gyermeki spontaneitás felé hajlik, groteszk elemekkel. Eltérve kortársai stílusától rá kritikusai a "progresszív konzervativizmus" jelzőt használják, mely gondos odafigyeléssel, ámde kellő tapintattal, távolságtartással készült műveket jelenti.
A falképfestészetben szerzett gyakorlatából eredően pasztellszínű képei meszes hatást nyújtanak. Gyakoriak a történelmi, mitológiai témák ironikus átértelmezése. A régebbi korok megidézése az időtlenség érzetét kelti.
Gyakran készít groteszk rajzokat újságok, például az Élet és Irodalom számára. Ilyen témájú (pl. antropomorfizált háztartási gépek) kerámiaszobrokat is alkot.
Több országban, például Hollandiában és Írországban is járt tanulmányúton. Szerepelt egyéni és csoportos kiállítássokkal is itthon és külföldön. 1995-ben kapott Munkácsy díjat. Műveit magyar közgyűjtemények őrzik.