Regős István 1954-ben született Budapesten. 1975 és 1980 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mestere Sváby Lajos volt. Elsőként 1985-ben jelentkezett önálló kiállítással a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban. Elődeiként Magritte-ot, Ensort és Mrožeket nevezi meg- mágikus realista, szürrealista, iróniát és groteszket sem nélkülöző, giccset és historikus nosztalgiát is magába foglaló stílusához hasonlót még az ef Zámbó, Wahorn és fe Lugossy triumvirátusánál láthatunk.
Különlegessége még az, hogy gyakran kilép a hagyományos táblaképfestészetből. Előszeretettel alkalmazza a shaped canvas, és kollázstechnikát. Akrillal farostlemezre festett képeire mohát, babaszemeket, címkéket applikál, az ironikus festői hatás érdekében.
Művei tematikus ciklusokba rendezhetők (Gyermekkor-sorozat, Reformkor-művek, szélfajtákkal foglalkozó festmények, vagy az időhöz kötődő, óralapokat a felületre applikáló képek).
A művész 2004-ben kapott Munkácsy-díjat. Itthon és külföldön is szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon, műveit a szentendrei Ferenczy Múzeum, és a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum őrzik.