Konok Tamás 1930-ban született Budapesten. 1945 és 1949 között végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mestere Bernáth Aurél volt. Tanulmányai elvégzése után kezdetben figurális stílusban dolgozott. 1958-ban, Párizsban töltött féléves ösztöndíjának hatására igyekezett ötvözni a természetelvű és absztrakt kifejezésformát. 1959-1960-ban ismét Párizsban járt, s ez az út festésmódjának újabb változásához vezetett. Főként a vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokhoz hasonló. A művészetét meghatározó ábrázolásmódja az 1970-es évek elején bontakozott ki.
Konok Tamás nem a Kassák és Moholy-Nagy féle tradícióból építkezett, sem a Bak Imre, vagy Fajó János stílusából, hanem, épületekhez készített reliefjeinek is köszönhetően, a stílus líraibb kifejezésmódját alakította ki. Harmonikus színvilágú, vékony vonalakkal szabdalt, igényesen megfestett képein különböző nagyságú geometrikus elemek jelentek meg. Az egymásra rakódó rétegeknek, az alapfaktúrának, a geometrikus alakzatoknak és a vonalak hálózatának forma- és kompozícióépítő szerepe van.
Több jelentős kiállításon szerepelt itthon és külföldön. Például 1983 nyarán a zürichi a Geometrische Abstraktion című bemutatón, mely az irányzatnak olyan jeles képviselőit vonulttta fel, mint Joseph Albers, vagy Francis Picabia.
1998-ban Kossuth-díjat kapott, 2005-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozatának kitüntetésében részesült.
Műveit magyar, francia és német közgyűjtemények őrzik.