Károlyi Ernő 1923-ben született Pestszenterzsébeten. 1951-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mesterei: Kmetty János, Berény Róbert, Pór Bertalan, Barcsay Jenő és Szőnyi István voltak.

Korai alkotószakaszában posztimpresszionista tájakat, csendéleteket és életképeket festett, majd a 60-as években Picasso, Braque és Delauney művészetének tanulságait kamatoztatva a festői elvonatkoztatás felé fordult. A mediterrán tájakon tett utazásait elsősorban a posztimpresszionista, a Cézanne-i képépítés tanulságait is felvonultató festészetben örökíti meg. A 80-as évektől főként lírai absztrakt és absztrakt expresszionista, geometrikus és amorf alakokat szintetizáló stílusban alkot. Jellemzi az élénk, vibráló színek használata. Festészeti munkái mellett jelentősek kollázsai is.