El Kazovszkij (Jelena Kazovszkaja) 1948. július 13-án született Leningrádban. 1965-ben költözött édesanyjával Magyarországra. 1970-től 1977-ig végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakát, mesteri Kokas Ignác és Kádár György voltak. 1976-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a Művészeti Alapnak, 1978-ban pedig a Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja lett. Szinte minden művészeti ágba belekóstolt, a festészeten kívül foglalkozott költészettel, installációval és performansszal, ez utóbbiból leglényegesebb a Dzsan-panoptikum című, több évtizeden át folytatódó előadássorozat.

El Kazovszkij művészetének megértéséhez különösen fontos nemi hovatartozásának figyelembe vétele. A biológiailag nő, nemi szerepe szerint homoszexuális férfi művész alkotásaink fő témája a vágyódás a szépség iránt, és a beteljesületlenség fájdalma. Magánmitológiájának állandó szereplője a vándorállat: egy kutyaszerű lény, mely hordozza a vadállatok, farkas, sakál vagy oroszlán jellemzőit is. Ez az állat a szubjektum, a művész maga, akinek nézőpontjából nézzük a képeket. Az állat mozdulatlanul ül, éberen figyeli a cselekményt. Az antik mitológia alakjai, főleg a párkák is fontos szereplők, akik mozgatják a sors fonalát, és egyúttal gúzsba is kötik a többi figurát. A szépség iránti vágyakozást az androgün torzók, idolok ábrázolják, amelyek az eszményített fiatal férfitesteket érzékeltetik. Ők a vándorállatok ellenpontjai, a kompozíció köréjük összpontosul. A művész ehhez hasonló szerepet oszt a balett táncosnőkre, akik a strázsáló kutyákkal körülvéve, kecsesen hajlongnak, belefagyva egy-egy mozdulatba. A festmények színpadiasak, díszletszerűek- széthúzott függönyökön keresztül tekintünk be a sivatagos, elhagyatott világba. A szereplők folyamatosan ugyanazt a tényállást közvetítik, a képek egymást folytatják, vagy ismétlik.

Installációi kevésbé keltenek drámai feszültséget, ugyanis az alakjai a térben elhelyezve szellősebb hatást nyújtanak. Meghatározó színeik a rózsaszín, fekete, fehér és piros. A festményeknél több szereplőt vonultatnak fel, melyeket gúzsba kötnek a teret átszövő szalagok. A központi motívum itt is a szépség, mely a figurák hierarchiáját alakítja. A terek bejárhatóak, a nézők bevonása érdekében El Kazovszkij dátumokat, kezdőbetűket, szavakat is vés, főleg a kutyaalakokra.

A Dzsan-panoptikumok a színház és a performansz határán egyensúlyoznak. Teljes egészében a művész szellemi munkái, ő tervezte a díszletet, jelmezeket, és még szerepel is bennük: ő a ceremóniamester. Az 1970-es évek végétől 2001-ig tartó előadások központi témája a szépség megközelítése és eltárgyiasítása. Szereplői díszes jelmezekbe öltöztetett gyermekek és serdülők, akik mintha tárgyak lennének, egy üvegvitrinben kiállítva: gyakran merevednek mozdulatlanságba, és sematizált, szinte gépies mozdulatsorokat mutatnak be.

A költészet volt az elsődleges művészeti ág El Kazovszkij számára, azonban csak anyanyelvén, oroszul írt. Verseiből 2011-ben jelent meg egy kötet Moszkvában (Knyiga Dzsana. Tri kvadrata, Moszkva, 2011), és ugyanebben az évben egy válogatás magyarul (Homokszökőkút. Magvető, Budapest, 2011).

El Kazovszkij 2008. július 21-én hunyt el, egy súlyos betegség következtében. Augusztus 6-án helyezték örök nyugalomra a budapesti Farkasréti temetőben.

Az egyik legkiemelkedőbb kortárs művész volt, több szakmai díjban, elismerésben részesült. Ezek közül a legfontosabbak az 1989-ben kapott Munkácsy-díj, a 2002-es Kossuth-díj, és a 2008-ban kapott Palládium-díj. Műveit magán- és közgyűjtemények őrzik, itthon és külföldön egyaránt.