Bartl József 1932-ben született Budapesten. 1952-1959-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, mesterei Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Pap Gyula voltak.
Az 1960-as években még figurális munkái voltak, táj- és városképeket, csendéleteket, enteriőröket, életképeket és portrékat alkotott. Színgazdag kompozícióin főleg szülőhelye hangulatát, tárgyait ábrázolta.
1972-ben Szentendrére költözött, ekkor történt radikális változás a művészetében. A tárgyak konkrét ábrázolása stilizált motívumokká, geometriai formákká egyszerűsödött. Az 1970-es években még érzékelteti a teret a műveken, a 80-as évek elejére a kompozíciók síkszerűvé válnak. A motívumok ritmikus sorokban töltik ki a képfelületet. Ekkor a meghatározó szín a fehér volt, később, a 90-es évektől festészete komorabbá, sötétebbé vált. Nagyméretű műveinek sötét felületét csak egy-egy motívum tarkította.
Bartl József 1995-ben kapott Munkácsy-díjat, 1997-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Műveit hazai közgyűjtemények őrzik.
A művész a közelmúltban, 2013 júliusában hunyt el.