Joost Baljeu 1925-ben született a hollandiai Middelburgban. 1943 és 1945 között rajztanári képzésben vett részt az amszterdami Iparművészeti Intézetben, tanulmányai végeztével azonban elsősorban tájkép- és csendélet-festészettel kezdett el foglalkozni. Kétéves (1946-1948) katonai szolgálatát követően Baljeu egy könyvesboltban helyezkedett el. Szabadidejében festett alkotásainak realisztikus, expresszionista stílusa akkori példaképei, Paul Gauguin és Vincent Van Gogh művészi világát idézi.

Baljeu az 1950-es évek elején ismerkedett meg a háború előtti avantgárd mozgalmakkal, amelyek hatására hamarosan a geometrikus absztrakt festészet felé fordult: számos más korabeli holland művészhez hasonlóan a nagy elődök inspiráló, előremutató példájában kereste a megújulás forrását. Mind közül a Mondrian és Theo Van Doesburg alapította De Stijl mozgalom esztétikai elvei, művészeti célkitűzései voltak rá a legnagyobb hatással. 1954-ben Baljeu otthagyta állását, hogy kizárólag a művészetnek szentelje magát.

Baljeu első geometrikus kompozícióit 1953 és 1955 között készítette Párizsban, ahol megismerkedett a konstruktivista művészeti szcéna helyi képviselőivel, köztük Mondrian korábbi művésztársával és barátjával, Jean Gorinnal is. Gorin (1899-1981) 1926-ban találkozott először a holland mesterrel és hamar átvette az általa hirdetett, úgynevezett „neoplaszticista” elveket. Bár sokáig hű maradt Mondrian eszméihez, később eltért a neoplaszticizmus szigorú ortogonalitásától és fokozatosan bevezette művészetébe az átlós és ívelt vonalak használatát. Gorin barátsága, támogatása nagy hatással volt Baljeu-re, minden bizonnyal elmélyítette a De Stijl mozgalomhoz fűződő viszonyát is.

Baljeu hamar felhagyott a festészettel, 1955 után elsősorban a reliefművészet kérdéseivel kezdett el foglalkozni. Egymásra merőleges elemekből létrehozott összetett struktúráiban a vertikális és horizontális formák szigorú rendjét a különféle színek, az egymásra épülő síkok teszik mozgalmassá. Bár nem szűkítette le színskáláját olyan radikális módon, mint a De Stijl képviselői, palettája viszonylag szerény maradt – a fekete, a szürke és a fehér mellett a három alapszín különféle árnyalatait alkalmazta. Eleinte leginkább festett fával dolgozott, később azonban különféle fémekkel, áttetsző formákkal, valamint mesterséges anyagokkal is kísérletezett. Hasonló konstrukciós elvek szerint készültek szobrai is.

A De Stijl hiteles, lelkiismeretes folytatója és megújítójaként Baljeu a mozgalom összművészeti ambícióit is tovább vitte, elsősorban a reliefkészítés és az építészet szintézisének lehetőségét kutatta. 1955-ben Dick van Woerkom építésszel, valamint Carel Visser szobrásszal egy észak-amszterdami közösségi ház tervezésében működött közre – a projekt keretében két monumentális művet hozott létre. 1964-ig több épületmodellt is készített Van Woerkommel közösen, amelyek révén Theo van Doesburg, a művészet építészeti integrálásával kapcsolatos ötleteit kívánta megvalósítani. Baljeu később is bekapcsolódott különféle építészeti, várostervezési projektekbe.

Művészi elhivatottságának mélységét, felkészültségének mértékét elméleti, kutatói, oktatói munkája is illusztrálja. 1957 és 1972 között a hágai akadémia docense volt, emellett vendégelőadóként szerepelt kanadai és amerikai egyetemeken. Főbb publikációi között szerepel a „Mondrian or Miró” című kiadvány (1958), Theo Van Doesburgnak szentelt monográfiája (1974), valamint „Attempt at a Theory of Synthetist Plastic Expression” címen megjelent esszéje (1963), amelyben összefoglalta művészeti elméleteinek, kutatásainak lényegét. Több kiállítás szervezésében is közreműködött: „Eksperiment in Konstruktie”, Stedelijk Museum, Amszterdam (1962); „Mondrian, Style and their impact”, Marlborough-Gerson Gallery, New York (1964). Baljeu az 1958 és 1964 között megjelenő „Structure” című folyóirat alapítója volt. Az angol nyelvű, nemzetközi kitekintésű lap a képzőművészet és az építészet közötti párbeszéd megteremtését szorgalmazta – a kiadványt a Sikkens kulturális alapítvány díjával jutalmazták 1962-ben.

Joost Baljeu 1991-ben hunyt el. Alkotásait számos jeles múzeum őrzi, elsősorban Hollandiában és az Egyesült Államokban.



Irodalom

„Joost Baljeu: Synthetische Konstrukties/ Joost Baljeu: Synthetic Constructions”, kiáll. kat., Stedelijk Museum, Amszterdam, 1969
Joost Baljeu, „Mondrian or Miró”, De Beuk, Amszterdam, 1958
Joost Baljeu, „Attempt at a Theory of Synthesist Plastic Expression”, Alec Tiranti, London, 1963
Joost Baljeu, „Theo Van Doesburg”, Vista, London, 1974



Művek közgyűjteményekben

Stedelijk Museum, Amszterdam
Kröller-Müller Museum, Otterlo
Museum Boijmans van Beuningen, Rotterdam
Het Mondriaanhuis, Amersfoort
Nederlands Architectuurinstitut, Rotterdam
ING Collection, Hollandia
Neuer Berliner Kunstverein, Berlin
Walker Art Center, Minneapolis
Muzeum Sztuki, Lodz



Egyéni kiállítások

1965
Museum Zonnehof, Amersfoort
1969
„Syntetische Konstrukties”, Stedelijk Museum, Amszterdam, Hollandia
1975
Juda Fina Art Gallery, London, Egyesült-Királyság
1976
Haags Gemeentemuseum, Hága, Hollandia
1978
Galerie Magazijn, Groningen, Hollandia
1979
Rijksmuseum Kröller-Müller, Otterlo, Hollandia
1988
Galerie L´idée, Zoetermeer, Hollandia
1991
Stedelijk Museum, Amszterdam, Hollandia
2002
„Joost Baljeu: Constructies 1956-1990”, Galerie Witteveen, Amszterdam, Hollandia



Csoportos kiállítások

1974
„Basically White”, ICA - Institute of Contemporary Arts London, London, Egyesült-Királyság
1985
„Contrasts of Form: Geometric Abstract Art 1910-1980”, MoMA - Museum of Modern Art, New York, Egyesült-Államok
1994
„Blicke ins archiv der edition und Galerie Hoffmann: konkrete und konstruktive kunst”, Nassauischer Kunstverein, Wiesbaden, Németország
2004
„Rietvelds Universum”, Centraal Museum Utrecht, Hollandia
„Beyond Geometry: Experiments in Form, 1940s-70s”, Miami Art Musueum, Egyesült-Államok
2006
„Structure´ & Friends”, Galerie Witteveen, Amszterdam, Hollandia
2008
„Relief & Construction”, Borzo Modern & Contemporary, Amszterdam, Hollandia
2011
„Na Nul/after Zero”, Borzo Modern & Contemporary, Amszterdam, Hollandia