Belső utak képei Stein Anna művészetében

„Stein Anna festészete, mint minden életmű, a múlt gyökereit, távoli tájak és idők újrafelfedezését hordozza magában. A tudat alatti emlékek harcban állnak az éppen tudatosodóval.(…)
Minden képe egy-egy önmagába tekintés. Minden képe harc és ugrás az ismeretlenbe.
Minden képe ablak a soha nem látottra, a soha előre nem érzettre, a soha nem érzettre.”
(Lucien Hervé)

A kortárs művészeket saját koruk gyakran egyoldalúan látja és láttatja.

Mindig az épp „itt és most” és egy-egy ismert nagyobb korszakuk alapján fogalmazza meg őket. Ebben persze maga a művész is szerepet játszik, hiszen az új alkotások jelentik mindig az újdonsült szerelmet, a régebbiek mostohagyerekként porosodnak a műterem homályos zugában.

Aki Stein Anna magyar származású festőművész munkásságának legutóbbi korszakait ismeri, az stílusát könnyedén azonosítja egyfajta sajátos gesztusfestészettel vagy lírai absztrakttal – amit ő maga „kortárs barokknak” nevez – s amely végül, a legutóbbi időszak munkáira leginkább jellemző, figuratív-absztrakthoz vezetett. Érthető, hiszen ez Stein Anna legtermékenyebb művészi korszaka. De kevesen tudják, hogy Stein Anna életműve – és műterme – más kincseket is rejteget.

Nem kevésbé érett, korábbi alkotói periódusok műveit, olyanokat, amelyek a 60-as évek festészetének élvonalához tartoznak, amelyek az absztrakt, az art brut vagy az absztrakt expresszionizmus briliáns alkotásai, amelyek szinte mind a mai napig ismeretlenek maradtak Stein Anna műtermének félre eső raktárában. Hogy miért, arra az életrajzot bemutató, a párizsi L’Harmattan Kiadónál frissen megjelent kétnyelvű monográfiában találunk választ.

Fekete Vali Belső utak képei című könyvében életrajzi alapokon mutatja be a Stein Anna Párizsban élő, de Budapestre újra és újra visszatérő magyar festőművész pályafutását, alkotókorszakait, helyét a nemzetközi képzőművészeti kontextusban. Nem utolsó sorban pedig a XX. század tanújaként, egy tipikus közép-európai életút korrajzát, amelyből a különféle identitások (származás, nemzeti hovatartozás, individuális művészi pályakép) egymásra hatásaiból önkéntelenül az identitást újra és újra értelmező pályakép bontakozik ki.

Az Abigail Galéria 2012-es karácsonyi árverésén már látható volt három kisebb remekmű Stein Anna elfeledett és most újra felfedezett korszakából. A Galéria Stein Anna 2013. február 3.-án nyíló retrospektív kiállításán pedig az életmű korábbi, ismeretlen korszakait mutatja be. A kiállítás keretében számos olyan képet láthatnak az érdeklődők, amely korábban kiállításon egyáltalán nem vett részt, illetve Magyarországon sosem volt látható.

A kiállításhoz kapcsolódik majd a kurátor, Fekete Vali Stein Anna-monográfiájának bemutatója.

Stein Anna retrospektív kiállítása:
Abigail Galéria 2013. február 3.-február 28.
(1052 Budapest, Pesti Barnabás u.4.)
Kiállítás-megnyitó: 2013. február 3. vasárnap, 17 óra

A kiállítás a Párizsi Magyar Intézet támogatásával jött létre.

Stein Anna

1936-ban született Budapesten, mindkét ágát tekintve zsidó családban. Felmenői közt azok a Jánosi-Engelek voltak, akik kiemelkedő szerepet játszottak Pécs polgárosodásában. Üknagyapja, Jánosi-Engel Adolf a komlói bányát alapította. Asszimilált családban nőtt fel, egészen nyolc éves koráig semmit sem tudott származásáról, amelynek felismerése gyerekként is, de a háború borzalmaitól megmenekülve felnőttként még inkább meghatározó élmény volt számára. Ezzel az identitás-élménnyel való szembenézés képeinek újra és újra témája.

„(…) Származásom, festészetem alakulásában igen nagy szerepet játszott. Az embercsoport, mely a leszármazottak láncolatát alkotja, hihetetlenül erős mítoszképzéssel bír fantáziámra. Festészetem e bezáró, fogva tartó mitológia elleni küzdelem. (…) Ezt tekintem művészetem humuszának.(…)” (Stein Anna)

Égbe kiáltó című holocaust emlékműve a Margit híd pesti hídfőjénél található.

A II. világháborút követően a Képzőművészeti Gimnáziumban folytathatta tanulmányait. 1954-ben bekerült a Képzőművészeti Főiskolára, ahol többek között Kondor Bélával kötött barátságot. 1956. november végén elhagyta Magyarországot. Menekültként Párizsba telepedett le, ahol beiratkozott a Beaux Art-ra, majd különféle munkákból tartotta fenn magát. Szerencsére hamarosan Lola Prusac divatszalonjának tervezhetett ékszereket. Úgynevezett ékszer-szobrokat ma is készít, a plasztika nyelvére átültetve képeinek motívumrendszerét.

Első csoportos kiállításon 1966-ban Le Havre-ban vett részt, majd két év múlva megrendezte első önálló kiállítását Orléans-ban. Magyarországon, nevezetesen Pécsett 1978-ban állította ki először absztrakt munkáit. 1986-ban már Budapesten, a Nemzeti Galériában mutatta be alkotásait, és azóta gyakran tér haza és állít ki Franciaország, Olaszország, Svájc, Németország, Ausztria, New York, Washington, Torontó, Hong-Kong mellett Magyarországon is.