Nem’s Judith – a „Párizsi Kockák” c. tárlat egyetlen magyar kiállítója – 1948-ban született Budapesten. Az 1960-as évek közepén a rajztanára által szervezett kiállítások révén ismerkedett meg a korabeli magyar avantgárd művészettel. E tárlatok, illetve olyan olvasmányok, mint Seuphor „Absztrakt festészet” c. könyve meghatározó hatással voltak a fiatal alkotóra, aki hamar egyfajta gesztusfestészet felé fordult. Ezt követően azonban hosszú évekre felhagyott a festészettel, egészen Párizsba való kerüléséig az 1990-es évek elején. Nem’s Judith a francia fővárosban hamarosan megismerkedett az ott élő magyar származású alkotókkal (Joseph Kadar, Vera Molnar, Anna Mark, Marta Pan), akiknek inspiráló példája arra késztette, hogy újból a művészet felé forduljon. Nem’s ennek megfelelően 1992-ben kapcsolódott be a nemzetközi művészeti világba.

Az évek során számos különböző művészeti formával kísérletezett. Először a Mail Art mozgalomhoz csatlakozott, majd a „livre-objet” (könyvtárgy) műfajához fordult. Emellett a sokszorosított grafika terén is számos technikával próbálkozott (elektrografika, komputergrafika, szitanyomat). Kollázsai, régi kaptafákra applikált munkái vagy különleges papírmunkái - ahol a hordozóra ragasztott festett papírcédulák reliefszerű, vibráló, színdús hatást eredményeznek – tanúbizonyságot tesznek kreativitásáról és a különféle művészeti kifejezésmódok iránti nyitottságáról.

Alkotói útkeresése – amely során Nem’s Judith egyre letisztultabb művészeti formák felé fordult – végül a geometrikus absztrakcióhoz vezette a művészt. Kompozíciói ettől fogva szisztematikus, előre definiált alkotói módszerre alapulnak. Nem’s munkái különféle, korlátozott számú képalkotó elemek és színek meghatározott rendjét variálják. Erről tanúskodnak a művek címei – vagy ha úgy tetszik – „azonosító kódjai” is: az első két szám az keletkezési évet jelöli, az utána következő görög betű az alkalmazott színkombináció kódja, majd az elemek elrendezésének „rendszáma” zárja a sort.

Ezek a szabályok, amelyek számtalan variációt tesznek lehetővé, semmiképp sem tekinthetőek kényszernek, vagy korlátozásnak. Egyfajta rendet, keretet biztosítanak a művész számára úgy, hogy meghagyják az alkotóerejéhez, fantáziájához szükséges mozgásteret. Nem’s kompozíciói remekül ötvözik a statikusságot és a dinamizmust, a szigort és a játékosságot. A művész emellett mindig különös figyelmet fordít az elemek, a permutációk szinte muzikális ritmusára, a szín és a forma harmóniájára.

E művészi módszer háromdimenziós kompozícióiban is tetten érhető: a „totem”-nek nevezett függesztett munkákban a hosszú, oszlopszerű formák mind a négy oldalát összefüggő minták keltik életre.

Művészeti tevékenysége mellett számos nemzetközi kiállítás, biennálé szervezésében vett részt. 1993 és 2000 között - Joseph Kádár mellett – több művészeti folyóirat társszerkesztője volt („Parisiens Hongrois”, „Revue Enveloppe”, „Revue d’Art 90°”). Nem’s Judit a 2006-ban alakult, a konstruktív geometrikus művészet mellett elkötelezett Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) egyik alapító tagja.

A művésznő ma Párizs, Delft és Budapest között osztja meg idejét. Nem’s Judith számos csoportos kiállításon vett részt az elmúlt két évtizedben – ezeknek egy része szorosan kapcsolódik a MADI mozgalom tevékenységéhez. 2006-ban a budapesti Light and Loft Galéria, illetve a zürichi La Ligne Galéria rendezett neki egyéni kiállítást, 2010-ben totemjeinek különleges világa a veszprémi Vass gyűjteményben került bemutatásra.

Alkotásait rangos magyar (Magyar Nemzeti Galéria; Vass Gyűjtemény, Veszprém; Kassák Múzeum, Budapest) és külföldi (Modern Művészeti Múzeum, Tome, Japán; Modern Múzeum, Łódz, Lengyelország; Museum Ritter, Waldenbuch, Németország) közgyűjteményekben őrzik.