Giancarlo Caporicci 1946-ban született Nápolyban. 1957 és 1966 között a nápolyi Képzőművészeti Iskolán végezte tanulmányait grafika, illetve szobrászat szakon. 1966-1967 között a nápolyi Képzőművészeti Akadémiára került, ahol díszlettervezésre szakosodott. Ezt követően 1975-ig a milánói Brera Akadémián mélyítette tovább a díszlettervezéssel kapcsolatos ismereteit. Tanulmányai végeztével sokáig művészet- és jelmeztörténetet tanított és a milánói Teatro Sperimentale-ban (Kísérleti színházban) dolgozott díszlettervezőként.

Caporicci az évek során számtalan állást töltött be: textiltervezéssel foglalkozott, a filmiparban is dolgozott operatőrként. Több galériában is tevékenykedett művészeti vezetőként vagy asszisztensként: 1985-90 között a milánói Arte Struktura Galéria munkatársa volt, 1997 és 2000 között pedig a geometrikus absztrakció mellett elkötelezett párizsi Claude Dorval Galériában dolgozott. Művészeti tevékenysége mellett folytatja jelmez- és díszlettervezői munkásságát az Alpok mindkét oldalán. E változatos tapasztalatok inspirálják művészetét és táplálják hihetetlen találékonyságát és képzelőerejét.

Az olasz művész az 1990-es évek végén telepedett le Párizsban, ahol ma is él és alkot. Caporiccit a legtöbben minden valószínűséggel elasztikus anyagok alkalmazásával létrehozott alkotásairól ismerik. Különféle hordozókra, szerkezetekre erősített rugalmas zsinórok segítségével játékos, vidám és dinamikus kompozíciókat hoz létre. Giancarlo Caporicci számos alkotásában a feszes, festett huzalokra erősített formák pálcák segítségével mozgatóak. Gondosan megszerkesztett, adott esetben meglehetősen összetett műveiben előszeretettel használ átlátszó, színes műanyagokat. Talán nem véletlen, hogy ezek az alkotások az emelhető, mozgatható színházi díszletekre, a kulisszák mögötti kötelek sokaságára emlékeztetnek minket. Bizonyos struktúráiban emellett olyan művészek hatása is érzékelhető, mint Antoine Pevsner vagy Naum Gabo.

A Caporicci által kifejlesztett technika számos művészeti alkalmazást tesz lehetővé, festményeiben ugyanúgy érvényesül a „dinamikus feszültség” elve, mint szobraiban vagy egyéb, reliefszerű alkotásaiban. Ezek a falra akasztható művek teljes mértékben alakíthatóak és mozgathatóak: a néző – ízléséhez, fantáziájához vagy éppen pillanatnyi kedvének igazodva – számtalan módon módosíthatja a kompozíciót. Caporicci az ellentétes erők felhasználásával különös, feszültséggel teli egyensúlyt hoz létre. Műveiben a mozgás mindig is harmonikus marad.

Feszített struktúrái mellett Caporicci más, hagyományosabb technikákat is alkalmaz. Ezeket azonban mindig különös, egyedi „csavarral” teszi izgalmassá. Bizonyos festményeit például olyan, a vászonra erősíthető pálcákkal egészíti ki, amelyek mágnesek segítségével tetszőleges elrendezésben helyezhetőek a hordozóra. A hosszú pálcák továbbnyúlnak a festmény keretein és ennek eredményeként a térben teljesedik ki a vásznon megjelenített dinamikus, nyitott kompozíció.

Caporicci szoros kapcsolatot ápol a nemzetközi MADI művészeti mozgalommal. 1990-1998 között aktívan részt vett az olasz MADI csoport létrehozásában és működtetésében.

Giancarlo Caporicci a 1960-as évek óta rendszeresen mutatja be alkotásait egyéni és csoportos tárlatok keretében, elsősorban Olaszországban, Franciaországban és az Egyesült-Államokban. Caporicci 2009-ben részt vett a budapesti B55 Galéria által szervezett „Vonal. Az egy dimenzió érzete” c. kiállításon. Alkotásai számos közgyűjteményben szerepelnek, Európában és a tengerentúlon egyaránt.