Az egyik legnagyobb kortárs francia konstruktív művészként számon tartott Claude Pasquer 1937-ben született Le Mans városában. A napjainkban a Közép-Franciaországi Morogues-ban élő és dolgozó művész az 1960-as évek közepén Párizsban ismerkedett meg a konstruktivizmussal. Azóta ennek a tisztán geometrikus, matematikai elveken alapuló művészeti formának szenteli magát.

Legfőbb példaképei a holland De Stijl művészeti mozgalom képviselői (Mondrian, Gerrit Rietveld, Vantongerloo, Van Doesburg, stb.). Alkotói módszere ennek megfelelően hasonló elveken nyugszik. Gondosan megszerkesztett kompozíciói mind hosszú alkotófolyamat eredményeként jönnek létre. Művészeti eszköztára egyszerű geometrikus formákra korlátozódik, palettáját pedig a három alapszínre (sárga, piros, kék), valamint a feketére és a fehérre szűkítette le, ezzel is tisztelegve nagy elődei előtt.

Pasquer az 1980-as években indította el híres "Partitions" (Partíciók) elnevezésű sorozatát. Ezekben a festményeiben kék, piros és sárga sávok jelennek meg a vásznon, különféle permutációs elvek szerinti elrendezésben. Az így létrehozott vonalrendszerek zenei ritmusokat idéző színes kompozíciókat eredményeznek. A szinte tudományosan kiszámított, nagy pontossággal megjelenített struktúrákban a színek és az egységes sötét háttér erős kontrasztot alkotnak és a dinamizmus, a folytonos változás érzetét keltik.

Az évek folyamán "partíciói" többféle megközelítés, illetve variáció szerint alakultak. A "Függőleges partíciók" a vertikalitás adta kompozíciós lehetőségeket járják körül, míg a "Partitions 3.6.9." c. sorozata a számsornak megfelelő kombinációkkal való kísérletezés eredménye.

Claude Pasquer emellett az elfedéssel, saját művészete "eltüntetésének" problematikájával is foglalkozott. 1989-ban kezdte el azt a festménysorozatot, ahol a színes permutációkat megjelenítő vásznait teljesen lefedte egy vékony fekete festékréteggel, amely teljesen eltakarta az alatta rejlő tónusokat. Első ránézésre az így létrehozott festmények egyszerű fekete monokróm képeknek tűnnek. Az eltüntetett színek nyomai azonban mégis érzékelhetők és ily módon egyfajta különös aurával gazdagítják az egyszínű képfelületet. Pasquer a következőt vallotta ezen alkotásaival kapcsolatban: "A szín csupán emlékként jelenik meg a résekben, azonban paradox módon ettől csak erősebbé válik a jelenléte. (.) A kép az elfedett fény erejével töltődik fel."

A De Stijl mellett más művészeti mozgalmak is hatottak a művészre, aki a nemzetközi MADI művészeti mozgalomhoz is csatlakozott. Pasquer rendszeresen részt vesz a csoport által szervezett kiállításokon. A MADI mozgalomra oly jellemző játékosság és dinamizmus Pasquer alkotásaiban is megjelenik. A komplex kompozícióiban alkalmazott kombinációs és permutációs variációk nyitott, élettel teli struktúrákat hoznak létre, amelyek számos más kombinációs játékra adnak lehetőséget. Pasquer, mérnöki pontossággal megszerkesztett alkotásaiban, elsősorban egyfajta instabil, izgalmas egyensúlyra törekszik. Egyszerű színeivel és formáival végtelenül finom és érzékeny művészi világot alakít ki.

Művészi munkássága mellett hosszú éveken át tanárként is működött: a Bourges-i Képzőművészeti Iskolán, valamint a Paris I Sorbonne egyetemen tanított. Alkotásai számos egyéni és csoportos kiállításokon szerepeltek Franciaországban és több európai országban (Németország, Hollandia, Olaszország, stb.). A magyar közönség több alkalommal is láthatta alkotásait hazánkban, legutóbb a Műcsarnok által szervezett "Art Fanatics" c. kiállításon szerepelt egy alkotása (2010).