Bob Bonies 1937-ben született Hágában, ahol ma is él és dolgozik - a "Francia kockák" c. tárlat kiállítói közül ő az egyetlen, akinek élete, munkássága nem kötődik közvetlenül Franciaországhoz. 1955 és 1960 között először Hágában, majd Stockholmban végezte művészeti tanulmányait. Fiatal, pályakezdő művészként a COBRA hatására a lírai, expresszív absztrakció féle fordult. 1963-as első amerikai útját követően stílusa azonban egyre letisztultabbá vált és konstruktivista szemléletű festészetével új lendületet adott a holland geometrikus művészetnek.

Az utóbbi évtizedekben Bob Bonies művészetére a "Less is more" - "A kevesebb több" mottó volt jellemző: formai eszköztárát, színvilágát az évek folyamán fokozatosan, tudatosan leszűkítette. Művészként mindenféle szabálynak, korlátozásnak vetette alá magát, azt kutatva, hogy hogyan lehet alkotói módszerét a végletekig leegyszerűsíteni anélkül, hogy a kompozícióiban rejlő feszültség és erő elveszne. Ennek megfelelően negyven éve a fehéren kívül csupán négy színt használ: piros, zöld, sárga és kék. Emellett egyszerű geometrikus alakzatokat (elsősorban négyzeteket és téglalapokat) alkalmaz, amelyeket háromféle elrendezésben jelenít meg: vízszintes, függőleges vagy átlós. Az utóbbi években művészetét azonban ívelt formák is gazdagítják.

Bob Bonies az 1917-ben alakult holland De Stijl mozgalom utódjának tekinti magát, amelynek alapítói között olyan művészek szerepeltek, mint Mondrian és Theo Van Doesburg, valamint a magyar származású Huszár Vilmos. Előre meghatározott elveken, szabályokon alapuló művészeti hozzáállása is részben a híres konstruktív csoporthoz vezethető vissza. Formavilága, művészi szemlélete mellett Bob Bonies abban is a De Stijl mozgalom örökösének tekinthető, hogy elődei összművészeti ambicióit követve nem csupán a festészetnek szenteli magát, hanem az építészet és a design terén is kísérletezik. Művészi tevékenysége mellett 1988 és 2001 között a hágai Vrije Academie művészeti iskola igazgatója is volt.

A nagy holland elődök mellett olyan alkotók is hatással voltak rá, mint Malevics, Tatlin, vagy El Liszickij. Kortársai közül elsősorban olyan puritán formavilággal operáló amerikai művészekhez áll közel, mint például Ad Reinhardt vagy Agnes Martin.

Alkotásaiban néha az úgynevezett "shaped canvas", azaz a négyszögű vagy egyéb hagyományos szabályos alakú kompozícióktól eltérő formátumok adta lehetőségekkel is játszik. Bob Bonies azonban az eddig ismertetett művészekkel ellentétben e tekintetben nem a MADI mozgalomhoz kötődik, hanem inkább az olyan amerikai művészek sorába illeszkedik, akik az 1960-as évektől "formázott vásznakat" alkalmaztak, mint pl. Frank Stella.

Kompozícióban a színek közötti kontrasztot, feszültséget keresi. A színek kölcsönhatásainak köszönhetően a mélység, a dinamizmus érzetét kelti. Bob Bonies alkotásai ennek ellenére egyáltalán nem statikusak, műveiben a mozgás, a lendület áll a középpontban. Bob Bonies módszere nem szigorú doktriner hozzáállásról árulkodik, sokkal inkább a kísérletezés eszköze. Kompozíciói, élénk színei mindig egyfajta vidámságról árulkodnak. A szabályok a különféle variációs lehetőségek kutatására ösztönzik a művészt - Bonies hosszú évek óta, töretlen energiával követi ezt az utat.

Bob Bonies festményei rendszeresen szerepelnek egyéni és csoportos kiállításokon, Hollandiában és külföldön egyaránt, elsősorban Németországban. A magyar közönség több alkalommal is láthatta műveit hazánkban, legutóbb a Vasarely Múzeum "Eleven szín" c. kiállításán kerültek bemutatásra (2007).