Horacio Garcia-Rossi 1929-ben született Buenos Aires-ben. 1959-es párizsi letelepedéséig szülővárosában élt, ahol 1950 és 1957 között végezte el a Szépművészeti Iskolát. Korai műveiben elsősorban a fekete-fehér kérdésével foglalkozott, síkszerű, kétdimenziós kompozíciókban.

Nem sokkal Párizsba való érkezése után (1960) részt vett a G.R.A.V. (Groupe de Recherche d'Art Visuel - Vizuális Művészeti Kutatócsoport) elnevezésű művészeti mozgalom megalapításában. A művészcsoport keretében olyan fiatal alkotókkal működött együtt, mint Julio le Parc vagy Francisco Sobrino, akikkel még Buenos Aires-ben ismerkedett meg és hozzá hasonlóan az 1950-es évek végén kerültek a francia fővárosba. Mellettük olyan elismert alkotók csatlakoztak a mozgalomhoz, mint François Morellet, illetve Vasarely és fia, Jean-Pierre Yvaral.

A G.R.A.V. tagjai mindannyian az Op Art és a kinetikus művészet területén kísérleteztek, azon belül leginkább a fény, a mozgás problematikái foglalkoztatták őket. Legfőbb célkitűzésük az illuzórikus vagy valós mozgás létrehozása volt. Ezt leginkább a festmény sík felületétől való elszakadással, új művészeti formákkal kívánták megvalósítani - emiatt többen is nehezményezték a csoportban, hogy Vasarely sosem volt hajlandó megválni az idejétmúltnak vélt technikától. Úgynevezett "luminokinetikus" törekvéseik többek közt labirintus-szerű, a látogató és a tér kapcsolatát megkérdőjelező térinstallációkban bontakoztak ki.

Horacio Garcia Rossi - a csoport legtöbb tagjához hasonlóan - a valós fény és mozgás adta lehetőségekkel kísérletezett: folyton változó mivoltukat "Boîtes a lumiere instable" ("Instabil fénydobozok") c. mozgó fényinstalláció-sorozatában jelenítette meg. Emellett a közönséget is közvetlenül bevonta egyes kézzel mozgatható alkotásába ("Cylindres en rotation" - "Forgatható hengerek").

A 60-as években a mozgalom tagjai olyan jelentős eseményeken vettek részt, mint a 1964-ben szervezett 3. Documenta, vagy a kinetikus művészet történetében kiemelkedő fontosságú "Lumiere et mouvement" ("Fény és mozgás") c. kiállítás, amelyet a Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris 1967-ben szervezett.

A G.R.A.V. kiáltványa azt hirdette, hogy a műtárgyakat nem a "művelt, az érzékeny, az értelmiségi, az esztéta vagy a műértő szem" számára kell megalkotni. A mozgalom e helyett olyan univerzális, látványközpontú művészetet kívánt létrehozni, amely kizárólag az emberi szemhez, mint egyszerű érzékszervhez igazodik és ennek megfelelően mindenki számára élvezhető és érthető lehet, származástól, ízléstől vagy műveltségtől függetlenül. A G.R.A.V. tagjai emellett elutasították a géniusz művész romantikus eszményét. Ehelyett az együttműködést, a közös és névtelen munkát részesítették előnyben. Ez azonban nem óvta meg a csoportot a belső viszályoktól és nézeteltérésektől: a mozgalom 1968-ban végleg felbomlott.

A G.R.A.V. feloszlását követően Garcia Rossi egyedül folytatta analitikus, szinte tudományos elveken alapuló művészeti kísérletezéseit. 1972 és 1974 között kétdimenziós művészeti megoldásokhoz tért vissza, majd 1974-től 1978-ig a szemiotika, mint művészeti problematika vált legfőbb érdeklődési területévé. Ennek megfelelően egyfajta dinamikus betűrendszer létrehozásával próbálkozott, amelyben minden egyes betűt a hozzátartozó hangnak, formának megfelelő jelhez társított.

Az 1970-es évek vége óta Horacio Garcia Rossi a fény és a szín kölcsönhatásainak kutatásának szenteli magát. "Couleur Lumiere" ("Szín-Fény") elnevezésű festménysorozatában a szín és a fény szétválaszthatatlan, szerves egységként jelenik meg. Ezekben a kompozíciókban a különböző színárnyalatok gondosan kialakított kombinációjának, és a fehér vászon egy finom csíkban való szabadon hagyásának eredményeként a fény szinte beragyogja az egész képet. Az utóbbi években, "Káosz" nevű sorozatában a "Szín-Fény" harmóniája itt-ott megszakad, elhalványul a festmény felületén. Az így elért látvány azt a dinamikus vizuális hatást idézi, amelyet Horacio Garcia Rossi fiatalkori luminokinetikus alkotásaiban különféle mechanikai módszerekkel próbált elérni. A mozgásban levő, a sötét háttérben elvesző fény a Káosz és a Rend örök harcát jeleníti meg.

Horacio Garcia Rossit Párizsban a Galerie Denise René, illetve a Galerie Lélia Mordoch képviselik. Emellett több olasz galéria rendezett neki kiállítást az utóbbi években (Galleria Melesi, Lecco; Galleria L'Incontro, Chiari (Bs); Galleria Colossi Arte Contemporanea, Brescia). Alkotásai számos rangos közgyűjteményben szerepelnek világszerte (Pompidou Központ, Párizs; MACLA Museo de Arte Contemporaneo Latinoamericano, La Plata, Argentína; Albright Knox Art Gallery, Buffalo, USA).