Luis Tomasello 1915-ben született az argentínai La Platában. Művészeti tanulmányait a Buenos Aires-i Szépművészeti Akadémián végezte el, ahol elsősorban figuratív művészettel foglalkozott. 1951-es első európai útját követően fordult a geometrikus absztrakcióhoz. Argentínába való visszatérését követően olyan avantgárd művészekhez csatlakozott, mint Carmelo Arden Quin, akivel megalapította a Buenos Aires-i "Új művészeti Szalont" ("Salon Arte Nuevo").

1957-ben telepedett le Párizsban, ahol ma is él és dolgozik. A francia fővárosban hamarosan olyan művészekkel ismerkedett meg, mint Arp, Seuphor, Vasarely, Soto vagy Schöffer. Emellett továbbra is szoros kapcsolatot ápolt a latin-amerikai művészeti körökkel. Tomasello a következőt vallotta új hazájáról: "Kétszer születtem meg. Először Argentínában, La Platában 1915-ben. Másodszor Párizsban 1957-ben, mert ott dőlt el művészi sorsom." Ekkor kezdett ugyanis a kinetikus művészettel kísérletezni: 1958-ban mutatta be először a szín és a fény kölcsönhatásaira épülő alkotásait. Művészetének lényege, célja azóta is a fény, a színek finom rezdüléseinek megjelenítése.

Az argentin művészt 1958-ben karolta fel a Vasarelyt, vagy Jesús Rafael Sotót is képviselő párizsi Denise René Galéria. Denise René - az absztrakt avantgárd elkötelezett támogatója - 1955-ben szervezte a "Le mouvement" ("Mozgás") c. kiállítást, amelyet a kinetikus művészet és az Op Art történetének egyik meghatározó, korszakalkotó eseményeként tartanak számon. A Denise René Galéria rendszeresen bemutatta Tomasello alkotásait, Párizsban és külföldön egyaránt (New York, Róma, Düsseldorf, Bázel, stb.) Emellett az argentin művész az absztrakt festészetet képviselő Salon des Réalités Nouvelles rendszeres résztvevője lett. Alkotásait hamarosan széleskörű nemzetközi elismerés fogadta, a Buenos Aires-i Museo de Bellas Artes már 1962-ben egyéni kiállítást szentelt az alkotónak.

Tomasello a chartres-i katedrális híres üvegfestményei láttán kezdett foglalkozni a szín és a fény kérdéseivel. Emellett nagy elődei, példaképei közül Mondrian volt rá a legnagyobb hatással. Tomasello azonban - a relief adta lehetőségek után kutatva - hamarosan elfordult a holland festő síkhoz ragaszkodó, kétdimenziós művészetétől. Művei legtöbbször a festészet és a szobrászat határán helyezkednek el.

Tomasello alkotásai közül minden bizonnyal az "Atmosphere Chromoplastique" ("Kromoplasztikus atmoszféra") c. sorozata a legismertebb, amelyben a fehér hordozóra applikált fehér kockák vagy egyéb mértani formák - különféle rendszerek szerinti elrendezésben - változó szöget zárnak le a felülettel. Az egyik élük mentén rögzített alakzatok belső, a hordozóra néző oldalát a művész színesre festette. A monokróm felületre így vetülő árnyékban finoman megjelennek a "rejtett" tónusok, amelyek különleges színes aurát, "atmoszférát" kölcsönöznek az alkotásnak. A mű által keltett optikai hatás a néző mozgásával, illetve a kiállítóteret megvilágító fénytől függően módosul és a mozgás, a változékonyság illúzióját kelti. A művész ezt a plasztikus megoldást később az építészet terén is megvalósította (Kongresszusi Palota Párizs; Francia nagykövetség, Marokkó).

Tomasello alkotásai számos olyan nagyszabású, rangos Op Art és kinetikus művészeti kiállításon szerepeltek, mint a "La lumiere et le mouvement" ("Fény és mozgás") c. tárlat, amelyet a párizsi Modern Művészeti Múzeum (Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris) szervezett 1962-ben. 1965-ben vett részt a New York-i MoMA által rendezett, a műfaj történetében mérföldkőnek számító "The Responsive Eye" c. tárlaton, ahol alkotásai Ellsworth Kelly, Victor Vasarely vagy Frank Stella művei mellett szerepeltek. A kiállítás elsősorban a háború utáni időszakban diadalmaskodó expresszionizmussal szembeforduló érzékelés-központú, az optikai illúzióra épülő új művészeti irányzatokra összpontosított.

Luis Tomasello művei számos olyan rangos nemzetközi művészeti gyűjteményben szerepelnek, mint a párizsi Centre Pompidou, az otterlói Kröller-Müller Múzeum, a madridi Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía, vagy a bécsi Museum des 20. Jahrhunderts.

Főbb egyéni kiállítások
Tomasello művészetének számtalan kiállítást szenteltek az egész világon. Ezek közül a legkiemelkedőbbek a Musée d'art moderne de la Ville de Paris által 1975-ben szervezett nagyszabású retrospektív, vagy a madridi Museo de Arte Contemporaneo 1985-ös tárlata. Az utóbbi években a Saarlouis-i Haus Ludwig Museum (1996), vagy a Buenos Aires-i Centro Cultural Recoleta (2009) szentelt nagyszabású egyéni tárlatot a mesternek.