A kiállítás alkalmából elsőként kiemelt művésszel kapcsolatban sajnálatos módon szomorú hírrel kell kezdenünk: a tárlat legidősebb alkotója, az uruguayi származású Carmelo Arden Quin 97 éves korában, 2010. szeptember 27-én hunyt el Párizsban. Carmelo Arden Quin 1913-ban született az uruguayi Riverában. 1935-ben, huszonegy éves korában ismerkedett meg Joaquin Torres Garciával Montevideóban. A New Yorkot, Párizst megjárt Torres Garcia - aki többek közt Mondrian, Arp, Vantongerloo és Kandinszkij mellett vett részt a Cercle et Carré (Kör és négyzet) absztrakt művészeti mozgalomban - erős hatással volt az ifjú művészre, aki hamarosan átvette példaképe konstruktivista esztétikáját.

Arden Quin 1937 végén költözött Buenos Aires-be, Latin-Amerika akkori avantgárd központjába. Itt alapította 1945-ben az Arte Concreto-Invención (Konkrét Művészet - Invenció) csoportot. Esztétikai ellentétek következtében a csoport hamarosan két részre bomlott. Ekkor született a MADI művészeti mozgalom (1946), amelynek alapító tagjai Carmelo Arden Quin mellett Gyula Kosice, Martin Blaszko és Rhod Rothfuss. Carmelo Arden Quin részt vett az első Nemzetközi MADI Kiállításon, amelyet az uruguayi Alteneo de Montevideóban rendeztek. A mozgalmat több folyóirat is népszerűsítette, mint például az Arte Madi Universal (1947). A MADI elnevezés pontos jelentése máig tisztázatlan és számtalan értelmezésnek, magyarázatnak adott teret. Egyesek szerint a MADI a spanyol Movimiento Artistico De Invención (Invenció Művészeti Mozgalom) kezdőbetűinek felel meg. Felmerült az is, hogy a MADI nem más, mint a Movimiento Abstracción Dimensión Invención (Mozgás-Absztrakció-Dimenzió-Invenció) rövidítése - vagy, hogy a szó tulajdonképpen nem jelent semmit, csupán egy növény neve, amelynek hangzása megtetszett a mozgalom alapítóinak. Maga Carmelo Arden Quin sem oszlatta el az ezzel kapcsolatos kételyeket: egyszer úgy nyilatkozott, hogy "MADI" a MAterialismo DIalectico kifejezésből származik, máskor pedig azt, hogy a saját neve betűiből született az elnevezés: CarMelo ArDen Quin. A csoport elnevezése körüli bizonytalanság azonban jól tükrözi a MADI szellemiség főbb jellemzőit: szabadság, nyitottság, játékosság - messze mindenféle doktriner magatartástól. A mozgalom egy új, geometrikus tendenciát képviselt, amely elfordult a kortársak túl szigorúnak vélt konstruktív irányvonalától. Az Arden Quin által fogalmazott manifesztum arra buzdította a művészeket, hogy - szó szerint is - szabadítsák ki a művészetet az azt gúzsba kötő szigorú keretekből. Carmelo Arden Quin 1998-ban Dárdai Zsuzsának adott interjújában így foglalta össze a MADI célkitűzéseit: "(.) ezért kellett létrejönnie a MADI-formának: hogy a festészet felületét, amely évszázadokon át be volt zárva a keretbe, a derékszögbe kényszerült, kiszabadítsa onnan. Az életet jellemző mozgást kívánja megragadni egyszerű színekkel és elemekkel, poligonális síkstruktúrákkal, a keret festménybe emelésével, a szobrok üres tereivel, lebontott formáival. Nem áll meg a klasszikus téglalap alapnál, a plasztika statikusságánál, a tömeg zártságánál. Leszámol a kint és a bent merev szétválasztásával, elutasít mindenfajta behatárolást és behatárolódást." A kiáltvány másik fontos alaptétele az, hogy "a mű van, nem jelent semmit", azaz hogy a művészet nem az ábrázolásra vagy különféle eszmék közvetítésére szolgál, hanem elsősorban látványközpontú törekvés. Arden Quin emellett arra kérte fel alkotó társait, hogy az újonnan hirdetett eszméket nemcsak a képzőművészetben, hanem az építészet, a zene, a költészet vagy a színház terén is valósítsák meg.

A MADI jegyében született alkotások gyakran rendhagyó, szabálytalan alakzatú, a festészet és a szobrászat határmezsgyéjén elhelyezkedő műtárgyak, amelyekben sok esetben a keret is meghatározó, szerves részét alkotja a kompozíciónak. Jellemzőek még a MADI-ra az ívelt formák, a különféle szokatlan hordozók alkalmazása vagy a mozgatható, több részből álló művek létrehozása. Emellett olyan, új és különleges anyagokhoz fordultak, mint a plexi vagy a neon.

Carmelo Arden Quin 1948-ban telepedett le Párizsban, ahol hamarosan megismerkedett Michel Seuphorral, Herbinnel, Arppal, vagy a geometrikus avantgárdot felkaroló galeristával, Denise René-vel. Az 1948-es Salon des réalités nouvelles-ben mutatta be először Párizsban MADI alkotásait. 1958-ban már külön termet kapnak a MADI művészei a Salon des Réalités Nouvelles-ben. Dominique Viéville francia kritikus szerint az ott kiállított művek a kinetikus művészet felé tett első lépésnek tekinthetőek.

Arden Quin munkásságát a következő művészeti alapelvek kísérték végig: geometria, játékosság, lendület, szokatlan anyagok alkalmazása, sokszögűség, a sík és a harmadik dimenzió közötti párbeszéd megteremtésére való törekvés. 1958 és 1971 elsősorban a kollázs művészetének szentelte magát Ma a világ minden táján léteznek MADI művészeket és csoportosulások: Franciaország, Olaszország és Magyarország különösen fontos MADI központok a mai napig. Emellett számos argentin, japán, spanyol és amerikai művész is aktív résztvevője a mozgalomnak.

"Je vous legue la formule des inventions de l'avenir." - "Rátok hagyom a jövő invencióinak képletét" írta Carmelo Arden Quin a MADI manifesztum zárógondolataként. Több mint 60 évvel később - a MADI második virágkorában - a nemrégiben elhunyt művész kijelentése különleges jelentéssel bír.

Főbb egyéni kiállítások:
Galerie Charley Chevalier, Párizs (1973); Galerie Quincampoix, Párizs (1977); Exhibition in Tribute to His Sixty Years, Espace Latino-Americain, Párizs (1983); Galeria Niza, Brescia (1986); Galerie Down Town, Párizs (1987), Gallery El Patio, Bremen, Germany (1988), Foundation for Art and Technology, Madrid, 1977. 1998-ban a Ruth Bencazar Gallery Buenos Aires-ben jelentős monografikus kiállítást szentelt a művésznek Carmelo Arden Quin, Paintings and Objects 1945-1995 címmel. Celebration of Geometric Art, Homage to Carmelo Arden Quin au Musée MADI, Dallas, Texas, 2005, et au Musée Leepa-Rattner, Tarpon Springs, Floride, juillet 2006.

Főbb csoportos kiállítások:
Art in Latin America, The Modern Era (1820-1990), Hayward Gallery, London (1989); Argentina, Concrete Art Invention 1945, Madi Group 1946, Rachel Adler Gallery, New York (1990); Arte MADI, Centro de Arte Reina Sofia, Madrid (1997); Abstract Art from the Rio de la Plata, Buenos Aires and Montevideo 1933/53, The Americans Society of New York (2001). "Mouvement MADI International 1946/2008", Maison de l'Amérique latine, Párizs. A new yorki Museum of Modern Art (MOMA) nagyszabású Latin American Artists of the Twentieth Century (1993) c. kiállításán Carmelo Arden Quin több alkotását is bemutatták. A kiállítás Párizsban is bemutatásra került Art d'Amérique latine, 1911-1968 címmel (Latin-Amerikai művészet, 1911-1968), Párizs Pompidou Központ, 1992.

Bibliográfia:
- Shelley Goodman, Carmelo Arden Quin: When Art Jumped Out of its Cage, 2004
- Dárdai Zsuzsa, Interjú Carmelo Arden Quinnel, 1998 (magyar nyelvű fordítás): http://www.mobil-madi.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=241:madi-univerzum&catid=34:madi-art-periodical-no1&Itemid=75
- Carmelo Arden Quin retrospektív kiállítás katalógusa, Párizs, Galerie Drouart, 2007

Művek közgyűjteményekben:
- MADI Museum, Dallas, Texas
- Centre Pompidou, Paris